A szexualitás teljes elutasítása, leszbikus szerelem, esetleg bizarr szexuális szokások - a hétköznapi ember valahogy így képzeli el egy apáca erotikához fűződő viszonyát. Pedig a kép ennél árnyaltabb. Nem megengedőbb, de emberközelibb.

Gyönggyel egy vidéki könyvtár olvasószobájában találkoztam, nem szeretett volna kávézóban beszélgetni, az én lakásomat nem tartotta helyénvalónak, ő pedig külföldön él - régóta nincs otthona hazánkban. Egyszerű emberre számítottam, de a nő, aki velem szemben foglalt helyet, nem ilyen volt: kevés smink volt rajta, homokszínű, hosszú haját lazán kibontva hordta. Fiatal volt és érett. Szemében nem titkokat sejtettem, inkább mélységeket láttam...

"Több ok miatt is fordulhat valaki Isten és a szerzetesi élet felé: vagy a környezete hatására választja ezt a fajta életet valaki, esetleg az illető valamilyen nagy traumán megy keresztül, amely az élete újragondolására készteti, máskor Isten egyértelmű hívó szava miatt vállalja valaki a szerzetesi életet" - kezdi mesélni a történetét Gyöngy. "Én a környezetem nyomására lettem apáca, és ez volt a baj. Istent erősen kell hallani, és nagyon erősen érezni a hívást ahhoz, hogy az elköteleződés, a láthatatlan jegyesség létrejöjjön. Persze én sokáig elhitettem magammal, hogy hallom a hívást, még álmokat is láttam minderről. Az agyam szimbólumokkal közvetített valamit, amit a lelkem érzett, vagy a tudatalattim. Ma már olyan sok mindent megkérdőjelezek, amiben egykor biztos voltam. Egy biztos, a nagyszüleim, de különösen a nagymamám volt az, aki erővel és nagy reményekkel kalauzolt ebbe az irányba. Ő szeretett volna apáca lenni, de egyedüli gyerek volt, ezért a szülei nem engedték, mert úgy gondolták, hogy akkor nem gondoskodhatna róluk. Mindenesetre a nagyanyám bennem látta azt, aki Isten útját helyette is járhatná. Ő nevelt kétéves korom óta, és én hittem neki. Bár sokáig nem is értettem, mit jelent ez az egész, hiszen kislányként is sokszor álmodozott felettem, miközben én a babáimmal játszottam, hogy milyen jó apáca lesz belőlem. Emlékszem, egyszer megkérdeztem tőle: mit csinál egy apáca? Azt hittem, az olyan, mint egy varrónő, hogy valami konkrét dolgot tesz, és a válasz az volt, hogy imádkozik Istenhez, és másokért dolgozik. Ez olyan megfoghatatlan volt számomra. Persze később megtapasztaltam, hogy imádkozni, az bizony feladat, és nagyon is konkrét feladat."

Nem volt kérdés, hogy Gyöngy ezek után katolikus középiskolában folytatja majd a tanulmányait. Mivel a nagymamájának az unokanővére is Amerikában élt, ezért úgy alakult, hogy a tengerentúlon járt iskolába. Azt mondja, az is nagyon vonzotta külföldre, hogy úgy gondolta, ott különleges életet élhet majd. A nyelv sem okozott számára gondot: a fiatal nő ma már négy nyelven beszél.  

 

Hivatalosan nem számítok 'kiugrott' apácának, hiszen még az örök fogadalomra bocsátás előtt kiléptem, de lelki értelemben mindenképp, hiszen hátat fordítottam, ha nem is Istennek, de egy élő szeretetközösségnek, amelyik számított rám" - folytatja a történetet Gyöngy. "Azt nem szeretném elmondani, hogy melyik rendről van szó, túl kicsi ez a világ ahhoz, könnyen rám ismernének egykori nővéreim, és én senkit sem szeretnék bántani, és nem is miattuk jöttem el. Nem a rendben vállalt munka okozott gondot, és nem is a szex hiánya miatt választottam inkább a világi utat. A válasz ennél sokkal egyszerűbb és sokkal bonyolultabb. Én a lelkem mélyén mégis csak családra, gyerekekre, férjre vágytam, még akkor is, ha tiszta erőből a másik utat akartam járni. Mindenki azt képzeli, hogy a szex az, ami a legjobban hiányozhat egy apácának (vagy novíciának), pedig nem ez az igazság. A szexuális vágyakkal egy nő viszonylag könnyebben megbirkózik, mint például egy férfi - bár ez tényleg csak a saját tapasztalatom. Az is lehet, hogy nincs igazam, hiszen akik kicsi gyerekkoruk óta a vallásos út irányába fordulnak, azokat kevésbé érdekli a téma. Tudom azt is, hogy az önkielégítés is nagyon izgató kérdés a világi ember számára, de nincsenek nagy titkok ezen a téren sem. Igen, előfordul, de a szerzetesi élet nem egyik napról a másikra kezdődik. Nem úgy van, hogy ma még világi kiscsaj vagyok, bulizok, üvegből iszom a sört, rázom a fenekem, és holnap beöltözök apácának. Ez egy viszonylag hosszú út, van idő lépésről lépésre eltávolodni a világ örömeitől, és persze nem vagyunk egyedül ezen az úton, a nálunk idősebbek már az Istenhez vezető út másik szakaszán járnak, tudnak segíteni. Fontos tudni azt is, hogy ha mégis történik ilyen, akkor sem törnek pálcát az illető felett. Türelmes szeretettel segítenek, hogy át tudjuk lépni a saját korlátainkat, és a kihívás legyőzhető" - mondja Gyöngy. 

 

 

A világi emberek nagy számban úgy gondolják, hogy az apácák között gyakori a homoszexualitás. Gyöngy állítása szerint nincs ilyesmi a renden belül. 

"A női közösségekben testvéri viszonyban élnek a nők, szó sincs szexről, még ha ezzel csalódást is okozok a kíváncsiskodóknak" - meséli. "Én például a szexet önmagában nem kívántam meg, és az is nagyon ritkán fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha egy férfi megérintene. Ezek a gondolatok ritkán fordultak meg a fejemben, és megfelelő gyakorlatokkal gyorsan elűzhetők, főleg, hogy tényleg nem központi kérdés. Annyi minden történik egy novícius életében, ami ennél sokkal fontosabb, értékesebb, égetőbb, hogy a szexualitás 'elnyomható'. Ám ez a szó sem megfelelő, mert ettől azonnal valami beteges, pszichés problémává alacsonyodik a kérdés. Az elnyomásból szabad fordításban könnyen lesz elfojtás, és Freud után mindenki jól tudja, hogy milyen hatásai lehetnek a szexuális elfojtásnak. Hát én elárulom: semmilyen. A szexuális vágyat át lehet konvertálni erővé, energiává. A tisztaság erénye pedig olyan magasrendű igény, hogy azt egy novícia nem dobja oda könnyedén."

 

 

Gyöngy életében azonban hamarosan gyökeres változás történt.

"Egy alkalommal találkoztam Zoltánnal, aki - mert ilyen az élet - szintén az Egyház szolgálatába állt, de neki sem sikerült a választott úton maradni. Közel egy időben tértünk vissza a világi életbe, és nem titok, hogy nagy hatással voltunk egymásra. Volt szex közöttünk, összeköltöztünk úgy, hogy nem házasodtunk össze, és megfogant egy gyermek úgy, hogy nem éltünk Isten által megszentelt házasságban. Soroljam még? Mindez lehet bűn is. Szinte minden addig fontosnak ítélt értéket és erényt dobtunk félre, de mégsem volt tartós a boldogság, és a baba sem született meg. Ezt most nem mesélem el, hogy miért és hogyan, de nem jöhetett a világra a gyermek" - mondja Gyöngy. "Három évig éltünk együtt Zoltánnal, mielőtt egy másik nő miatt elköltözött volna. Nem tudtam haragudni rá, és a mai napig nem érzem mindezt Isten büntetésének, sokkal inkább tanításnak. Hogy milyennek éreztem a szexet? Milyennek kellett volna éreznem? Nem tudom, túl kevés volt a tapasztalatom, de szerettük egymást és jólesett a másik közelsége. Már majdnem harminc voltam, amikor ez történt, szóval világi szemmel nézve is későn veszítettem el az ártatlanságom" - meséli Gyöngy.

Gyöngy azt mondja, hogy nem bánt meg semmit: sem azokat az éveket, amikor még azt hitte, Istent szolgálja, sem azt, amikor eltávolodott tőle.

"Az életem minden pillanatáért én vagyok a felelős, és majd egyszer számot kell adnom. Azzal, hogy világi foglalkozást űzök, hogy jómódban élek, hogy együtt éltem egy férfival, az még nem jelenti azt, hogy kihátráltam a 'szolgálat' alól. Csak így sokkal nehezebb, így magányosabb vagyok, így egyedül kell jó megoldásokat találnom a saját életemre, és nem segít egy jól kiforrott, jól működő közösség. Még egy fontos gondolatot szeretnék megosztani mindenkivel: nem azt nehéz eldönteni, hogy apácák leszünk-e, hogy Istent választjuk-e, hanem az a döntés nehéz, amikor úgy döntünk, hogy mégsem - és ennek semmi köze a szexhez."