Kis türelmet...
Utolsó, halálos erőfeszítéssel bújt ki önmagából.
Szárítgatta hártyás szárnyait, míg kékes fényben fel nem csillantak,
Ott lent hevert a bőr rút sárkány pofával,
A lárva hulla szárazon szívódott már bele a földbe.
Ekkor sietség nélkül a Nap felé emelte a szitakötő a szárnyait.
Előtte volt az örökkévalóság: egy nap.
Dabi István fordítása
Nagyon vidám, szeretettel teli, sonkában és orrfacsaró
tormában, tarka-barka hímes tojásoktól színes, locsolóktól
mentes, ám ha úgy szeretnéd nedves, Kellemes Húsvéti Ünnepeket
kívánok..,mindenkinek!!!:-)))
“Az elsietett tökéletesség a keresztény ember nagy kísértése, de nem tétlenkedünk. Írjuk, s íródik a sorsunk. A tökéletesedés: a tett és a várakozás – felső fokon. Míg a siető kudarcaitól elcsügged, odavágja a haszontalannak bizonyult ,,gyakorlatot”, vagy makacsul erőlteti, addig a nem-sietőnek van ideje.
A tett önmagában nem elég. Várakozni is kell: ez az alázatosság. Szemben a siető ,,tüsténkedésével”, ez a várakozás ,,ácsorgásnak” tűnik.
12 éve | 0 hozzászólás
A szerelem az, amikor szinte sosem vagy éhes, mert folyton Ő jár az eszedben és bizsereg, szorul a gyomrod..,szíved szerint minden idődet vele töltenéd el, mert minden nélküle elmúló perc hiábavaló..,szeretnél mindent megosztani vele..,egy merő remegés az egész léted..,vele vagy nlküle..,szinte mindegy..,ezt mindenkinek kötelező átélni életében legalább egyszer..,szerintem!!!:)
12 éve | 0 hozzászólás
Öröm: Boldog vagyok.
Ész: Ezt mondta magáról a nagy Pompeius is,
mikor orgyilkosai karddal támadtak rá.
Pedig valljuk meg, soha nem volt boldog,
még akkor sem, amikor a legboldogabbnak tünt,
amikor élete ragyogó fényben pompázott.
Öröm: Boldog vagyok.
Ész: Boldog vagy, miközben úgy élsz,
mint az otthontalan vándor, a különös távfutó.
A rögös utat végigjárva valóban az lehetnél,
ha közben ezer veszély nem térítene el utadról...
Öröm: Lelkem azt súgja: én mégis boldog vagyok.
12 éve | 0 hozzászólás
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
12 éve | 2 hozzászólás
Úgy szeretnék már szeretni,
Úgy gyűlölök már szenvedni,
Kín, s gyötrelem az életem,
Miért kínzol, mondd Istenem?!
Oly sok idő telt el azóta már,
Mikor gyengéd csók érintette szám,
Két hosszú éve gyötör a magány,
És örökké velem marad, talán!
Két nyár, mely nékem oly fagyos volt,
Minden tél, szívemben halált hozott,
Tavasszal sírt a táj, lelkem könnyezett,
Nincs ki megértse szomorú szívemet!
Kihunyt oly sokszor bennem a remény,
Úgy, mint halott szívem első telén!
Zakatol a vonat, kinézek ablakán,
Odakinn könnyezik, sír, zokog a táj!
Már nem várok, csak vágyakozom,
Bár tudnám:nem hiába álmodozom!
Letörlöm arcomról e könnycseppet,
Ne lássa senki, hogy gyűlölöm az életet!
Ne lássák, hogy könnyes a két szemem,
Mint csepp, csillog az esőverte levelen!
Az ablakon át ismét a tájat nézem,
Engem tükröz, és úgy érzem végem!
Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.
Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.
Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.
Ha nem látsz, akkor is veled vagyok,
láthatatlan, szeretteid körében.
Ha pedig sűrűn jönnek a bajok,
forró poklodban emlékem az Éden.
Szeretlek, hogyha nem fogom kezed,
részeddé váltam, sejtjeiddé, régen.
És ha rémülsz, hogy nem leszek veled,
benned szunnyadok, agyad szegletében.
Ott lapulok a kötényed alatt,
én vagyok a szádban az első falat,
és ha megbotlasz, itt a két kezem.
Ijedve hív az aggódó barát,
ám ha meghallom lépteid zaját,
futok előled, s hozzád érkezem.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
NE AGGÓDJ, LÉGY BOLDOG
12 éve | 0 hozzászólás
Hogyan lehet legyőzni a depressziódat? Úgy, hogy ha megtalálod magadban azt, aki nem depressziós.
Figyelj! Ez egy hasznos útravaló. Ne mondd, hogy tőlem hallottad, mert az összes pszichológus és pszichiáter nekem ugrik, lehülyéz és kiközösít a komoly emberek társaságából. Maradjon ez a mi titkunk.
Van benned valaki, aki nem depressziós! Nem szomorú, és nem kétségbeesett. Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.
Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
Címkék:
Tovább