Esettanulmány az emberi rosszindulatról

avagy

’a morál - kis magyar – geneológiája’

    Már-már  köztudomású dolog, hogy ahol egy magyarnál több van, ott szinte máris, a pártoskodás, irigység, s a gáncsoskodó rosszindulat üti fel fejét. Hatványozottan így van ez korunk magyar társadalmában, illetve közéletében. Sőt,  az un. ’kis közösségekben’ – ha tetszik - ma már még inkább talán, mint korábban bármikor. Noha a kis közösségek, hagyományosan ’befelé záró’, magas kohéziójú közösségi kapcsai, - korábban ezzel épp ellenkezőleg, - az egyén és csoport védelmét, belső egymásra utaltságát voltak hivatottak hangsúlyozni és erősíteni.  Ma, ennek épp a fordítottja zajlik. A „közösség” (noha ez esetben már ez a szó sem fedheti eredeti értelmét), jelenleg nem hogy védeni nem védi már az egyént, avagy saját tagjait, hanem egyenesen kiveti magából és elidegeníti azt. Miközben ezzel paralel, ’az ember, már a saját szemében is rengeteget veszít tulajdon méltóságából.’ Mindennek pedig egyenes következménye már, – hogy e helyütt nem kisebb gondolkodó, mint Nietzsche szavaival éljek – amint „fokozódik az elsekélyesedés, a sérülékenység, a nyugtalanság, a sietség, s a panasz” – vagyis „az egész tulajdonképpeni(sic) hányódás” úgy fokról-fokra sérül és torzul az úgynevezett ’civilizáció áttekinthetősége…is - miáltal „az  egyén, lassan fölmondja a szolgálatot…

S eközben magukat a korábbi értékeket is ’természetellenessé’ teszi a korszak. (Például puszta ’ellentéteket’ generálnak és vezetnek be a korábbi természetes fokozatok, teljesítmények és presztizs, valamint a rangok helyett; s mialatt a tudás társadalmáról beszélnek, voltaképpen épp a tudás tiszteletét és értékét lehetetlenítik el: helyébe a félműveltség és tájékozatlanság populista – olykor dühödten bárgyu nimbuszát állítva piedesztálra.)

„A modern ember elveszítette egyensúlyát, ez minden megnyilatkozásából látható.” - szögezi nekünk E.Ionesco Míg másfelől „az ember  vagy elveszíti ellenállóképességét, az ingerekkel szemben”, vagy pedig holmi véletlenek uralkodnak el rajta: s élményeit így durván eltorzítva nagyítja föl, melynek végső eredménye egyrészt tulajdon elszemélytelenedése, illetve az akarat szétforgácsolódása lesz.” Bár lehet, hogy voltaképp, pontosan ez is lett a cél már. Az új típusú rosszindulat marionett-ember-gyáraiban, hol a tudás negligálása, félreállítása, s elinimálása, vagy éppen megaláztatása - különösen is fontos szerepekhez jutott.

Ennek eredményeként pedig mind hatalmasabb műveletlen tömegek emelkedhetnek ki a ködből, s köthetik gúzsba a még mindig gondolkodni akarók – éppen a tulajdon tudásuk révén s miatt – elkeseredett, s kiábrándult hadát.

Korunkat mindezért, ma már a dezorganizáló alapelvek fémjelzik, miáltal „közösségeink”, és „társadalmaink”, jelenünk lapjain, már egyenes pandantjai korábbi önmaguknak. Az így dekonstruált, és társadalmiatlan társadalmak zűrzavarát, pedig szép lassan éppen ez a mindent, egyfajta kulturális penészként bevonó, s elborító emberi rosszindulat hálóz csak be szépen, s teszi képlékennyé, s kocsonyamód „alakíthatóvá”.