...mert  akad, azért  valami Jó is..: - itt ,- a ZENE." A zene, amely voltaképpen az emberiség 'lelki OXiGÉN-je' ként, mint egy alapvető és természetes, létszükséglet jelent, (és jelenhetett meg) - ezred évek során -  nagy-nagy szerencsénkre, társadalmainkban. (Ugyanis meggyzőződésemmé lett, hogy zene nélkül, voltaképpen emberi kultúrák és társadalmak sem létezhetnének. A zene, tudniilik 'gyógyír', s mint ilyen, a "sebek", s alapvetően is, - a lelki sebek legnagyszerűbb orvosa.

(Nem véletlenül beszél már maga, a pszichológia is 'zene-terápiákról', ahogy az orvostudomány, már általában is, egyre inkább - újra-felfedezni véli...) 

A zene - tudniilik, a lélek - sajátos - lélegeztető-készülékeiként, képessé lehet kitölteni, pótolni és újraéleszteni az embert, a reátörő fájdalmak, a csalódások, a reménytelenségek, és a minduntalan, valamiképpen makacsul előszivárgó, gyötrő egyedüllétek légüres terében.  Az egyedüllétek különleges pótszereinként is tehát, noha - végtére is "emberi társadalmakat" alkotunk és hozhattunk is létre - paradox módon, - éppen azért /is/ - hogy 'ne legyünk, lehessünk egyedül és védtelenül' .

Az emberi társadalmak azonban - valamennyi korban - tökéletlen társadalmak volta és maradtak, s valamiképpen sohasem voltak képesek kiűzni magukból az egyedüllét lehetőségeit. ( Sőt , sokszor éppen, hogy elő is idézték, idézik, mi több, ki is kényszeíthetik... azt, s nem csak holmi 'büntetések' miatt... 

   A zene, sosem volt - s lényege alapján nem is lehetne - ennyire kegyetlen... A zene a legőszintébb és legtisztább emberi alkotás, avagy produktum. Ha az  ember, valójában is szerethető még - bármiért is talán, akkor az egyedül, csakis a zenéje miatt lehetséges! A zene még nem csapott, és csaphatott be senkit: s még nem tudott hazudni sem... senkinek sem, - soha.

Ugyanakkor, ahogy azt Hortobágyi László - korunk, egyik talán legnagyszerűbb zenésze, zeneszerző-filozófusa is - vallaja: 'igazi zene, csakis a szomorú zenében található'. ('Vidám zene' nem lehet valódi zene, hanem annak csak egyfajta, sajátos  módusza, ha tetszik 'alteregója' csak.. Mindazonáltal, azért az is elmondható, hogy nem minden - első pillantásra "vidámnak tűnő zene, - valóbban is "vidám zene"... ) (Beethoven "Öröm Ódája" - a "címe" ellnére - például nem 'vidám zene', de lényege szerint nem "Vidám zene"  Carl Orff: 'Carmina Burana'-ja sem.)

A zene  lényegünk, és életünk, létezésünk legnemesebb gyámja, fenntartója, volt, s remélem és hiszem: hogy még meg is marad. Mert abban a pillanatban, amikorra már a zenéink is megszűnnének zenéknek maradni, úgy vélem, akkora -már  az emberiség sem maradhat meg tovább!