Köszöntő

Barátnőmnek

Harmatozik a rózsa piros sziromvirága,
ébredezik a természet hűs fuvallatára,
ringatódzik a hajnal derűs napjára,
meghajol Előtted mosolygó arcával.

Ha virág lennék, így köszöntenélek,
sziromleveleimmel hosszan ölelően,
leveleimmel didergő reggeleken óvnálak,
ahogy te engem szeretettel átölelsz.

Figyelemre méltó arcodat csodálnám,
virágporral behinteném szívedet,
sötét mezőkön át kísérném lépteid,
ahogy te engem becsülettel óvsz.

Szerető szívemmel követnélek utadon,
szíveden keresztül megmutatva jóságod,
segíteném kivirágoztatni benned mindazt,
mit szeretnél elérni az életedben.

Csodálattal néznék fel tekintetedre,
mely tanít, segít és oltalmaz egyszerre.
Örömmel maradnék virágpor a szívedben,
hogy tisztelettel figyelhessem életedet.