Kis türelmet...
Köd telepedett az égre, indulunk a temetőkbe. Lábunk alatt csörgő avar, fű, fa, virág halni akar. Megyünk búsan, fájó szívvel, régi álmok emlékivel. Várnak-e ránk? Nem tudhatjuk, de a szívünk megnyugtatjuk. Hogy ott voltunk, láttuk őket, tőlünk korán elmenőket. Láttuk őket, zörgő csonttal, nyűtt ruhákban, siralommal. Szájuk mozdul, néma szóra: - Imádkozni de jó volna. Hol hagytátok az imákat? Földi lények, földi árnyak! Hová lettek a zsoltárok? Nincsenek már?! Csak virágok? És a hervadozó őszben, reszketünk a temetőkben. Juhász Magda |
||
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Minden kedves látogatómnak.
Müller Péter -Szeretet az ajándék!
Szeretettel kedves Látogatóimnak.
A régi ház.Kun Magdolna. vers.