A szegénység arca Peruban

Az állam nem keres igazi megoldást a problémákra

Az Andok több ezer méter magas hegyei között kis vályogházakban élő indiánok, vagy a perui nagyvárosokban kolduló gyerekek, munkanélküli férfiak és nők tömegei naponta tapasztalják az éhség, a hideg, a nyomor gyötrelmeit. A nyolc-tíz fős családokban nagyarányú a gyermekhalandóság, a felcseperedett fiúk-lányok jó része pedig nem jár állami iskolába, hiszen ott csak olyan egyenruhában szabad megjelenni, amely a napi megélhetési gondokkal küzdő szülők számára megfizethetetlen. Az utcára kitett, elhagyott gyerekek, fiatalok számára marad a bűnözés, az alkohol, a drog vagy a terrorizmus, amely a maga eszközeivel küzd Peru felemelkedéséért.

A felcseperedett gyerekek jó része nem jár iskolába

- Az állam nem keres igazi megoldást a szegénység problémájára, habár sajátos módon igyekszik visszaszorítani azt. Többek közt az oktatáson keresztül széles körben próbálja elfogadtatni a homoszexualitást, a születendő gyerekek számának csökkentése céljából - mondja Szalai Zsolt, aki a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Mozgalom munkatársaként három hónapot töltött Peruban, a tengerszint felett háromezer-kétszáz méterre fekvő Cuzco városában. A házaspárokat, papokat, szerzeteseket, érdeklődő fiatalokat magában foglaló mozgalom két iskolát tart fenn ezen a helyen a legszegényebb gyerekek számára. Az ingyenes, európai szintű oktatás, a szakképzettséget adó (cipész-, pék-, asztalos- és villanyszerelő) műhelyekben folyó munka a gyerekek számára a munkanélküliségből, a nyomorból való felemelkedést jelentheti a jövőben.