"Amikor magam is aktív álláskereső voltam - vallja egy fiatal fejvadász - mindig nagyon izgultam egy beszélgetés előtt (jelzem, ez valószínűleg ma sem lenne másként). Úgy gondoltam, hogy a jó emberismeretemmel majd kitalálom, milyen emberre is vágynak az interjúztatók és aszerint fogok viselkedni. Emellett megtanultam egy-két fontos viselkedési szabályt, melyeket a későbbiekben fogok leírni. Szóval egyre rutinosabb lettem az interjúkban és felkészült a várható kérdésekre. De a legfontosabb, amit megtanultam, hogy nem az a lényeges, hogy milyen embert akarnak ők látni, hanem, hogy Te milyen vagy valójában! Azon az interjún volt  "sikerem" (meglestem az önéletrajzom és a "nagyon jó!" felirat állt rajta), amelyiken ugyan betartottam a szabályokat, de önmagam voltam. Természetes!!! Így kaptam meg azt az állást, amit kiszemeltem magamnak és amiért meg is küzdöttem. Ma már aktívan interjúztatok és tudom, hogy mi az, ami lényeges. Egy interjú gyakran már az ajtóban eldől. A megjelenés, a belépés, a mimika és a kézfogás mind sokat elárulnak az illetőről. Félreértés ne essék, ekkor nem zárul le a jelölt személyiségének és képességeinek feltárása - kap még esélyt, hiszen az első benyomás nem mindig megfelelő és igaz."