Az én imám

Én esténként nem imátkozom.

Akaratod előtt meghajtom magam.

Megadtál mimdent áldott volt napom.

Hagylak pihenni jó uram.

Hogy mi jó nekem te jól tudod,

Többre vágyni is csak általad lehet.

Te kergetsz ha pénzután futok,

S te állitasz meg ha túl mohó leszek.

Mit kérhetnék tőled többet, jobbat?

Gazdagságot?hü asszonyt? ,gyereket?

Nekem te kérés nélkül is megadtad

Áldom is érte nevedet.

Reggel parancsodra nyitom ki szemem,

Kezem imára kulcsolni nemtudom.

Így ment el

Müszerek közt fehér ágyon

Még fehérebb agg asszony.

Az éltért küzd élni vágyón.

De túl van már az álmokon.

Álványról csöpög testébe az élet,

De szárnyát bontja ,repülne már

Tépett fészkéből a lélek

Még egy utólsó biztatásra vár.

Ajka rebeg még néhány mondatot,

Remedve nyúl egy másik kézut5án.

Vér idegen kéz mit megfogott,

Ez ápolta bár szomszéd volt csupán.

Mert férjétől és istenétől

Gyermek áldást nemkapott.

Veled

Vad vihar dúl lelkemben

Forgó szele téged keres.

Be bujik sötét celláiban,

És kázen fogva elém vezet.

Mért mentél el és hagytál egymagam,

Nélküled béna lettem én.

De kezem a felhők mögé érne,

Szivem onnan vissza hozna még.

Ülsz most csillagok tövén,s könnyed pereg

Értem,hogy enyhisd vele megárvult életem,

De jó lenne veled ott fent lenni már,

Nyilna értünk itt lenn sok virág.

Hogy ki voltál nekem már nem hallhatod,

S,hogy kivoltam én neked,te nem mondhatod.

Itt maradok

Vágtassatok gondolatim lovaim,

A gyeplő szárát közétek dobom.

Repítsetek multam tág mezein,

Sikon, hegyen ,hegyoldalon.

Járjátok be vad buija gondok,

Bús moha lepte útjait.

Találtok e napsütötte dombot?

Hol szárnyra keltek egykor vágyain.

Hol találtok tágas rétet?

Erdő szélén kanyargó patakot?

Hol találtok meleg fészket

Hol zúgó fejem álomra hajthatom?

Lassitsatok, nagy ez a rohanás.

Néhány helyen töltsünk kis időt.

Amíg alszol

Ágyad mellett állok,nézem arcodat,

Behunyt szemed körül,mélyülő ráncokat

Ajkad szögletében,bujkáló mosolyod,

A beömlő napsugártól fénylő homlokod.

Nyugodt lehet álmod vajon merre jársz?

Álmaid útján mond, lehetek a társ?

Vagy vidám angyalokkal mint pihe úgy lebegsz,

Tarka rétek,hegyek,s a mindenség felett?

Bár merre jársz,léted ide vissza hoz,

A múló időt tenyeredbe hiába markolod.

Egy vétlen érintéssel álmod véget ér,

Ha simogató kezem az arcod hoz ér.