Veled

Vad vihar dúl lelkemben

Forgó szele téged keres.

Be bujik sötét celláiban,

És kázen fogva elém vezet.

Mért mentél el és hagytál egymagam,

Nélküled béna lettem én.

De kezem a felhők mögé érne,

Szivem onnan vissza hozna még.

Ülsz most csillagok tövén,s könnyed pereg

Értem,hogy enyhisd vele megárvult életem,

De jó lenne veled ott fent lenni már,

Nyilna értünk itt lenn sok virág.

Hogy ki voltál nekem már nem hallhatod,

S,hogy kivoltam én neked,te nem mondhatod.