A csipkebokor

 

 

Meg akaszt a csipkebokor

Tovább menni nemtudok

Karvaj csőrű tüskéjével

Nadeágomba harapott

 

 

Engedj tovább te gyenge ág

Engem ott a munka vár,

Neked nálam jobb a sorsod

Kötekedni hidd el kár.

 

 

Amig állok elmerengve

nyurga szél vész közeleg

Átsuhant a bokrok között,

S a hegytetöre költözött

 

 

Látni nyomát amerre járt,

Levél hullott ág törött,

Borzongott a gyenge nádszál,

S fű remegett a föld fölött

 

 

Nadtág reccsent,gyenge ág tört,

A csipke bokor engedett

Kettőnk harca igy ért véget

Győztes nélkül vesztesen

 

     Csáji Lajos

 

 

Anyámhoz

 

 

Zsellér népség szépleánya

Hoszonnyolc évesen,

Ötödik ként engem szültél

Egy sötét november éjjelen,

Életnek, halálnak.