Amíg alszol

Ágyad mellett állok,nézem arcodat,

Behunyt szemed körül,mélyülő ráncokat

Ajkad szögletében,bujkáló mosolyod,

A beömlő napsugártól fénylő homlokod.

Nyugodt lehet álmod vajon merre jársz?

Álmaid útján mond, lehetek a társ?

Vagy vidám angyalokkal mint pihe úgy lebegsz,

Tarka rétek,hegyek,s a mindenség felett?

Bár merre jársz,léted ide vissza hoz,

A múló időt tenyeredbe hiába markolod.

Egy vétlen érintéssel álmod véget ér,

Ha simogató kezem az arcod hoz ér.