Kis türelmet...
Amíg alszol
Ágyad mellett állok,nézem arcodat,
Behunyt szemed körül,mélyülő ráncokat
Ajkad szögletében,bujkáló mosolyod,
A beömlő napsugártól fénylő homlokod.
Nyugodt lehet álmod vajon merre jársz?
Álmaid útján mond, lehetek a társ?
Vagy vidám angyalokkal mint pihe úgy lebegsz,
Tarka rétek,hegyek,s a mindenség felett?
Bár merre jársz,léted ide vissza hoz,
A múló időt tenyeredbe hiába markolod.
Egy vétlen érintéssel álmod véget ér,
Ha simogató kezem az arcod hoz ér.
Várjak-e még mig utadon végig érsz,?
A napi munka mit tenni kell várhat még.
Óh de mégis ha álmod rosszra változik,
Ki nem ébreszt fel,talán elkárhozik.
Hagynálak még e mesevilág mezején
De ablakunkon beragyogott már a fény.
Váladhoz érek, döbbenet arcodon,
Kelj fel kedves,kávéd már az asztalon.
Csáji Lajos
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!