veled: csaji Lajos blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

Nem vagy belépve

Regisztráció »

veled

13 éve | 4 hozzászólás

Veled

Vad vihar dúl lelkemben

Forgó szele téged keres.

Be bujik sötét celláiban,

És kázen fogva elém vezet.

Mért mentél el és hagytál egymagam,

Nélküled béna lettem én.

De kezem a felhők mögé érne,

Szivem onnan vissza hozna még.

Ülsz most csillagok tövén,s könnyed pereg

Értem,hogy enyhisd vele megárvult életem,

De jó lenne veled ott fent lenni már,

Nyilna értünk itt lenn sok virág.

Hogy ki voltál nekem már nem hallhatod,

S,hogy kivoltam én neked,te nem mondhatod.

Utam nélküled szakadék szélén vezet,

Most lépést vétek, hogy veled legyek.

Csáji Lajos

Címkék: mit ér az élet ha egyedül maradsz

Kommentáld!

Hozzászólások

Bakonyi Ferencné üzente 11 éve

Nem lehet elégszer mondani /amíg lehet/ SZERETLEK!

Válasz

csaji Lajos üzente 13 éve

Kedves Eta köszönöm a verset igen nagyon igazad van szerencsére a Veled című vers csak a képzelet világa erre a magyarázat az Amíg alszol c.vers Ami pedig az Apadnak című verset illeti nagyon szép.tupírozatlan egyszerű szavak össze tartozó gondolatok, amit a versszakok kezdeti mondata ad, teszi nagyszerűvé. Gratulálok

Válasz

Kópis Eta üzente 13 éve

Kedves Lajos!

Versedre saját versemmel válaszolnék. A könnyeinknek idővel apadni kell,
Apró örömökkel tovább élni életünket, mert a társ elvesztése után is akad hely.
hiszen mindenki számára van egy sziget,, s ez a mi szívünk harmóniája. Őrizd,
vigyázz rá, tartsd meg a szépet. az öröm létünknek ajándéka:

APADNAK...

Apadnak hulló könnyeim.
Szívemben szunnyadó remény.
Áthajózok vitorlással,
életem szürke tengerén.

Apadnak hulló könnyeim.
Már nem siratlak téged.
Megtudod ki voltam néked,
ha melletted nem lehetek.

Apadnak hulló könnyeim.
A jövőbe néz tekintetem.
A korom árnyként elkísér,
széppé varázsol szerelem.

Apadnak hulló könnyeim.
Lelkem pihenni kényszerül,
nem sejti senki, csak szívem,
mi fáj nagyon, itt legbelül?

Apadnak hulló könnyeim.
Mosolyt hint arcomra a nyár.
Pironkodva, remegve kél,
kéklő egemen napsugár.

Elapadtak a könnyeim.
Fény vesz körül. Meleg hevít.
Aranyló sárgán napsugár,
a mély kátyúból fölsegít.