Itt maradok

Vágtassatok gondolatim lovaim,

A gyeplő szárát közétek dobom.

Repítsetek multam tág mezein,

Sikon, hegyen ,hegyoldalon.

Járjátok be vad buija gondok,

Bús moha lepte útjait.

Találtok e napsütötte dombot?

Hol szárnyra keltek egykor vágyain.

Hol találtok tágas rétet?

Erdő szélén kanyargó patakot?

Hol találtok meleg fészket

Hol zúgó fejem álomra hajthatom?

Lassitsatok, nagy ez a rohanás.

Néhány helyen töltsünk kis időt.

Nézzétek itt a szép hortobágy,

Amott a Kékes a felhőkbe növő.

És ott az alpok csúcsa int,

S a lábánál meg búvó kis falu.

Itt meg állunk megpihenni

Talán van még néhány nyarunk.

Itt lehetnek még csendes éjszakák,

És pirosló reggelek.

Itt teremhet,nyilhat még virág,

Vénülő szivemen.

Itt simogassák csókolják lelkemet

A dombon nyilló hóvirágok.

Necsaljanak szememre itt könnyeket

A novemberi krizantinok.

       Csáji Lajos

Házassági évforduló

Ötven év el telt a kezedet fogom

S te fogod a kezem.

Jó volt így, kívánom,

Hogy mindig igylegyen.

Eres kezeden szived dobbanása

Át üt a szivemen.

Sikamlós uton hozott a mába

Kedvesen, szeliden.

Kínok bajok,örömök sűrűjén,

Ösvényt zte tapostál.

Ha lerogytam a remény gyűrűjén,

Hittel átvonszoltál.

A gyűlöletből font korbács ütését

Mit sorsom rám szabott

Csak félig éreztem mert felét,

Te hortad hátadon.

Vándor botom mit soha le nemtettem

Hited szerelmed volt.

Szövetségünk felett nem ülhettek

Halotti tort.

Az ut végén te vagy a meg nyugvás a fény

Hát biztosan vezess.

Ha az ut vége egy sírgödör és kereszt

Én boldogan megyek ha fogod a kezem.

              Csáji lajos

A csikó

Nyurga széllel versenyt futó

Kiscsikó

Tudod e hogy nyargalásod

Mire jó?

Lábad botlik mély gödörbe

Be esel

Száraz fára feszítik

A bőrödet.

Öblös hasú kulacsokra,

Szabnak rá.

Téged kiván minden egyes

Szomjas száj.

Fényes szőröd kérges tenyér

Fésűli

Ragyogását minden csikó

Irigyli. 

         Csáji Lajos