Benke László

• Születésem ideje: 1966.11.29
• Születtem: Budapesten, a világ legszebb városában
• Névnapom: június 27.
• Csillagjegyem: nyilas, úgy is viselkedem
• Iskolai végzettségem: Kereskedelmi és vendéglátói iskola felszolgáló, Harcművészet, edzői képesítés
• Családi állapotom: nős
• Két gyermekem van
• Szemem színe: barna
• Hajam színe: barna
• Magasságom: 176 cm
• Súlyom: változó, az ideális 90 kg. lenne J

Kedvenc

• Ételem: sok kedvencem van, de ha egyet kell választani hát a lecsó
• italom: abszolút nem iszom, de ha mégis szinte bármit egy kicsit
• állatom: ló, németjuhász kutya
• filmem: nagyon sok filmet szeretek, csak hogy mondjak kettőt Rocky, Good will Hunting
• mesém: a szép meséket nagyon szeretem
• márkám: Rolex a korona miattJ -  nincs
• autómárkám: mindegy nem vagyok válogatós, ha oda kerülne tudnék választani
• illatom: Christian Dior Fahrenheit
• együtteseim: régebben a Joy, most Kárpátia,  Ismerős Arcok
• íróim: Robin Cook, Was Albert
• könyvem: Henri Charriére: Pillangó, Was Albert: Funtinelli boszorkány
• szin: fekete
• városom: Budapest
• országom: természetesen a csodálatos Magyarország
• hova szeretnék eljutni:   Erdély nagyapám szülőfaluja.

A következő írás nem mindennapi számomra. Van egy különlegessége, de ez derüljön ki a végén.

Az, hogy milyen nap volt nem fontos. Milyen volt az időjárás, esett-e az eső vagy nem? Nem tudom. Azt tudom azon a napon ott jártam, bizony, a drága nagymamámnál. Itt laktak a Gömb utcában akkor már az emeleten. Mielőtt felköltöztek volna földszinten volt a lakásuk, csak úgy egyszerűen „üzletlakásnak” hívták maguk között.

A fényképeket nézem, úgy szeretem nézegetni, mert eszembe jut papával eltöltött csodálatos emlékek.

Nem lövöm le a poént majd a végén az írásnak, vagy a vége felé. Hogy ezt miért mondom, nemsokára elmesélem, több dolog apropóján.

Minden kisgyermek életében fontos időpont, mikor testvére születik. Én, négy éves voltam, alig vártam már, hogy legyen kistestvérem. Az a dal jut eszembe, hogy „öcsikét kérek szülinapra”! Ha nem is szülinapra, de annak a dátumnak a környékén. Tél volt, édesanyámnak nagyon nagy pocija volt. Emlékszem, mert már az utolsó időben nagyon nehezen tudott lefeküdni, nem egyszer ülve tudott csak aludni.

Ma érkezett egyik barátomtól egy kis összeállítás. Mikor végig játszottam, mert *.pps formátumban jött, sok emléket felidézett bennem. Gondoltam megosztom veletek.
Idézve a sorokat, mesélek milyen élményeket ébresztett fel bennem ennek az írásnak az olvasása.

„Ha az 50, 60, vagy a 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
A mi gyerekkorunkban, az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv...”
- Autóban is ritkán ültünk, ha igen, akkor az Lada taxi volt.

A karácsony előtti várakozás időszakához kapcsolódva egy kis kedvesség. Az én életembeli nagy várakozásokról.


Oly sok év után, oly rég vártam már,
Hogy foghassam kezembe szerelmünk zálogát
Élj velem, csak velem

Keresem otthonom, szeretetre vágyom
Lelkem odaadom, szívem örökké vár,
Téged vár, csak téged vár!

Ref:
Pici szív a szíved alatt, egy ritmusra jár!
Útra készen veled marad, még örök élet vár.

Hosszú év után, szívem pihenni vár
Megkésve lábam, otthonod melegébe
Jár csak nálad jár.

A születésem előzményei nem voltak mindennapiak! Ezt, édesanyám elmondásából tudom. Mindig visszacsengenek szavai mikor rá gondolok:
- „Lacikám, kisfiam, az, hogy megszülettél az maga egy csoda.”!
Bevezetőként elmondom, anyunak a második házasságából fogantam. Az előzőből születtet két gyermek, akik meghaltak. Az egyik egy kislány volt, Ilonkának hívták, - anyut is így hívták -
Ő, azt hiszem kilenc hónaposan ment el. A másik gyermeke Józsika, ő másfél éves volt.

Egy embernek hány élete van? Azon gondolkodom, vajon csak én vagyok így, ezekkel az emlékekkel? Biztos vagyok benne, hogy nem. Abban viszont bizonyos, hogy a három esemény nem történt meg mással, csak velem. Különös gondolatok járnak a fejemben, a véletlenek furcsa játéka ha „így”, vagy „úgy” történt volna, most mennyi ember életére lenne hatással. Miért kérdezem? - ez történet végére ki fog derülni…

Matiné Ott kezdeném, hogy kisgyermekkoromban, vasárnap délelőttönként moziba jártunk.

<img border="1" vspace="1" hspace="01" align="right" class="kepkeret" src="http://www.benkedesign.hu/kepek/icon_bl.jpg">E mondatot Petőfitől idéztem, csak abból a szándékból, hogy egy rövid gondolatot papírra vessek. Egyre többet gondolok nagyszüleimre, szüleimre, családomra, szeretteimre.

Sosem voltam igazán a szavak embere. Ha az lennék, politikusi pályára készülnék, de nem teszem. Nem jelentene újdonságot eljutni az ország házába, - kedves jó barátom Tamás István szavaival élve – „Duna parti – Dumaház!” Nem kihívás számomra ott lenni, - most ott lenni - nem vágyakozom oda, ugyanis egy kis időt töltöttem ott dolgozóként, de erről máskor, egy másik történet alakalmából írnék.

Mindenkinek van olyan, hogy a hozzátartozója közel áll hozzá. Nekem a nagyapám volt, aki igazán sokat jelentett életemben, édesanyám mellett. Ő róla is sokat tudnék mesélni, (fogok is) de most a „Szent” nagyapám! Már ha lehet azt mondani, hogy „Szent” mert számomra az volt. Ez az egy szó kifejezi mindazt azt a nagyszerű érzést, amit nekem jelentett.

Egy érdekes gondolatmenet, milyenek a számok, nagyapám, Gitye János 1906-ban született, Erdély északi részén.