Ilyenkor Advent idején,
az emlékek fénysugara járja át lelkem.
Eszembe jut a szeretet,
amit szüleimtől, nagyszüleim, lelkéből leltem.
Visszatérek gondolataimban,
az ajándékok vágyakozására
A várva várt Jézuskára,
két kistestvérem, virgonckodására.
Emlékszem a finom illatra,
mely a konyha felől érkezett.
Édesanyám aranykeze,
oly szorgosan tüsténkedett.
Leste minden gondolatunkat,
teljesítse összes kívánságunkat,
Csillogó szemmel, vártuk a csodát.
illata finoman, bejárta a szobát.
Szíve minden szeretetével készítette el nekünk,
így árasztott el szeretetével, gondoskodásával.
Mi lestük, hátha elkészült a varázs
frissen gőzölgő, lágyan foszló mákos kalács
Majd ajtót nyitott, poharával csilingelve,
hozta a finom kalácsot, kicsi tálra tette,
Itt volt az angyalka, hozta a finom süteményt!
az asztalra letette, amelyet nagy ölelés követte.
Szeretetet, amit kaptunk tőle, a süteménybe sütötte,
s tudom - onnan fentről ő is nézi:
ezt a boldog érzést gyermekeim átérzik,
emlékeit, minden karácsonykor felidézik.
Most már ők várják a karácsonyt,
a szeretet általam már rájuk száll,
A drágámmal készítjük együtt a kalácsot,
gyertyát gyújtunk, és az édesanyákra gondolunk.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Benke László
Itt jártam
Mikor egyszerre kettő jön...
Kaptam, emlékezem