A következő írás nem mindennapi számomra. Van egy különlegessége, de ez derüljön ki a végén.

Az, hogy milyen nap volt nem fontos. Milyen volt az időjárás, esett-e az eső vagy nem? Nem tudom. Azt tudom azon a napon ott jártam, bizony, a drága nagymamámnál. Itt laktak a Gömb utcában akkor már az emeleten. Mielőtt felköltöztek volna földszinten volt a lakásuk, csak úgy egyszerűen „üzletlakásnak” hívták maguk között.

A fényképeket nézem, úgy szeretem nézegetni, mert eszembe jut papával eltöltött csodálatos emlékek.

Elöljáróban elmondom, nem vagyok zenekritikus sem író. Egyszerű magyar ember vagyok, aki szereti a hazáját, a jó zenét, sok minden egyéb más mellett. Különleges alkalom abból a szempontból is, hogy új barátság kötődött a honlapon úgy, hogy személyesen nem is ismertük egymást Kis László Péter barátommal, akivel most találkoztunk először. A találkozás csak megerősített abban, hogy jó úton járunk mindketten, tesszük a magunk dolgát, az ő szavát idézve „Hintjük az igét!”

A koncert kezdetét nagy várakozás előzte meg, a „Lélekvesztő” lemezt ronggyá hallgattuk kis családommal.