Tisztelt Látogatóim és Olvasóim! Egy szusszantásra meg kell állnom az elmemorzsáim emelkedőjén, hogy elmondjam a következőket:

- Minden okoskodás csak annyit ér, amennyit meg akarunk és képesek vagyunk megvalósítani belőle.

- Manapság úgy tűnik, hogy túl sok a bölcselet és kevés a tételem mögötte.

- A bölcs tanácsok megszívlelése nélkül üresen őrölnek az elme malmai, nincs életszerű, gyakorlati hasznuk.

- Késő bánat az, amikor sopánkodunk, hogy bárcsak hallgattunk volna a sokat megélt, tapasztalt jóakaróinkra...

- Kár, hogy ma nem alkalmazzuk az ősi indiánok bölcs találmányát: az öregek tanácsának sokszor sorsdöntő tanulságait...

- Nehezen látjuk be, hogy magunkra hagyatkozva többszörösen hosszú úton jutunk el oda, ahol mások, elődeink már tábort vertek...

-Azt is mondják a sokat látott útkeresők, hogy más kárán tanul az ember!

Éppen ezért köszönöm a mindenkori figyelmet és lassan araszolva megpróbálom folytatni a saját asztalomon talált morzsák közlését, bízva abban, hogy valakinek vagy bárkinek talán hasznára válhat...