Az Emberek olykor jégburokban élnek,

Leginkább az önző Igazságtól félnek...

Azt súgja lelkük csalfa, hazug Démona,

Ne nyisd ki szívedet: senkinek, soha!

Kár, hogy eközben elszáll az Élet,

Feladják a bátrak és akik félnek.

Mérlegük utólag: Jó-Rossz elegye,

Mégsem tudják, vajon jóra vezet-e?!

Jobb hát, ha szívünk mindig nyitva áll,

Belefér, ami öröm és mindaz, ami fáj.

Tegyük a Jót gyarló hála-várás nélkül,

Önmagunkat adjuk,megbecsült Emlékül!

Ne tűrjük hát soha a félelem férgét,

Olvasszuk ki szívünk hideg, jeges kérgét!

Adjuk át a Lángot Minden Unokának -

A Jövőnek éljünk, ne a múló mának!!!

/Írta: Dr.KF./