A régi korokban a fontos üzeneteket különböző füst- és fényjelzésekkel továbbították.

Ma, a modern kor világában "fénysebességgel" lehet eletronikus, illetve digitális kommunikációt folytatni. Mégis vannak értelmetlennek tűnő "béklyók" a szellem szabadságának útjában. Szerintem a kulturális tartalmú gondolat-átvitelt sokkal kevésbé kellene  korlátozni, mint a pusztán egyéni érdekeltségű, üzleti alapon folytatott reklámokat.

Részben erről szólt a tegnapi "HŐMÉRŐ", Havas Henrik műsora, ahol ugyancsak vitatták a művészetek termékeinek mesterséges gátjait, amelyet az elektronikus v. digitális csatornákon való terjesztés elé gördítenek a sokszor "szemellenzős" szűrést végző üzemeltetők.

Differenciáltabb megítélést érdemelne az üzleti reklám és a kulturközvetítés kategóriája. Az alkotó nem öncélú "sugalmazásokkal" él, még ha van is némi, sokszor aránytalanul kevés haszna belőle. A könyv, vagy bármilyen más művészeti termék ajánlása talán mégsem össztévesztendő a "lúdtalpbetét" vagy a "krumplihámozó" reklámcéljával. Valóban ideje lenne a szellemi szabad termékek szabad áramlását korrekt módon újraszabályozni!