Vajon mivégre születik az Ember?!

A Föld az Élet - a Bánat a tenger...

A Szeretet a Rét, meg a sok Virág,

Létünk nyughelye a borús Túlvilág.

De tudjuk, - "amíg élünk, remélünk"-,

Szeretteinkhez Szívünkkel beszélünk,

Öleljük Őket örökké, élőben és holtan,

Míg eljő a Múltidő, amikor csak "voltam".

De addig ne féljünk, inkább vígan éljünk,

a Végzettől kegyelmet hiába ne kérjünk!

Inkább haladjunk a Csillagok fény-útján,

hogy mind meríthessünk az Öröklét kútján!