Télen a lelkünkben rigó sem fütyül, / Fülemüle nem szól, tücsök sem hegedül.../

De ha Télapó száncsengője csendül,/ Érezzük, hogy nem vagyunk árván, egyedül.

Átölel fenyőillat, nagy kristály hólepel,/ Sok gyermekkori vidám emlék-pehely.../

Igéző élményét, amíg e Földön létezel,/Soha, még álmodban sem fejeted el!

Karácsonyfa, gyertyafény, hő szeretet,/ A tűz lángja és szívünk is ontja a meleget.../

Kántálók éneke a jégrózsás fák alatt, / Egy parányi évünk megint  tovaszaladt!

Gyermekeink örömét adja meg jó sorsunk,/Ajándékul azért, hogy nem hiába voltunk!

Jégvirág csokorral hódoljunk a Télnek, / Szívünkben gyúljanak Karácsonyi fények!