Mi, akik Ma kinn vagyunk a síroknál,

Érezzük, hogy mindhiába sírunk már...

Emlékük lelkünk ajtaján zokogva újra bekopog,

Hiányuk még élő szívünkben ismét feldobog...

Üzenetünk Nekik, ott a messze Túlra...

Kijövünk Hozzájuk újra meg újra...

Egyszer találkozunk, ahol Ők várnak ránk,

Amikor csonkig ég a mi közös gyertyánk.

Öleljük addig is testetlen lelküket,

Áldja a Teremtő elporladt lényüket!

Köszönjük hálával földi mivoltunkat,

Koszorúzza az Ég éltünket-holtunkat!