- Mi Emberek sok-sok millióan vagyunk, összekötő kapocs a szívünk és az agyunk...

- Mi Emberek a Földre születtünk, de attól élünk, hogy az Ég van felettünk...

- Mi Emberek, akik életünket a nemlétre váltjuk, a teremtést az utódokban látjuk...

- Mi Emberek élünk és halunk, közben az utókornak Jövő-kaput nyitunk...

- Mi Emberek voltunk, lettünk, leszünk, az áldott nemzéssel öröklétet teszünk...

Bármilyen szerepet szán nekünk a sorsunk, ne feledjük, hogy:

- A Harc mindig kétélű: Győzelem vagy Vereség az ára, ezért könnyelmű kockáztatás helyett mindig kerülni kell, amígcsak az ellenfél elkerülhetővé teszi. Helyette sokkal jobb megoldás az időben megszentelt kölcsönös békekötés...

-A jó Győzelem nem az ellenfél leigázása, amely mindig csak a lázadást táplálja, inkább a másik fél rábírása arra, hogy velünk egy irányba húzza a közös sors szekerét...

-A Lelkiismeret a jellem vándorbotja, amely segíti lépéseinket az élet rögös útján és támaszt nyújt a botlások, megingások ellen...

-A Lelkismeret az a belső tükör, amelyben láthatjuk hibáinkat és erényeinket, de súlyos lelki sebeket is okozhat, ha kidobjuk, vagy meggondolatlanul összetörjük...

-A Lelkiismeret lelkünk visszhangja, ami csak addig hallatszik, amíg van lelkiismeretünk...

-A Lelkiismeretünk akkor jó, ha megszólal, mielőtt rosszat tennénk és akkor rossz, amikor megtettük, amit nem kellett vola...

- Hétköznapi fohász: köszönni a Tegnapot, Áldani a Napot és várni a Holnapot! - -Minden ébredéssel kinyílik számunkra a világ kapuja és szemünk kulcsával zárjuk le mindazt, amit aznap tettünk...

- Egy tevékeny nap akkor tesz minket boldoggá, ha álmunkban is szívesen folytatjuk azt, amit ébren elkezdtünk...

- A méhecske példáját követve naponta gyűjtsünk össze annyi szeretetet, amely mézzé válva megédesíti az életünket...

-Az emlék olyan, mint a színházi súgó, segít jól eljátszani életünk színművét...

-Embernek maradni csak úgy tudunk, ha egy pillanatig sem süllyedünk vissza az állati ösztönök elmevilágába...

-Az emberi fejlettség egyetemes mércéje, ahogyan szabályozni képes a természet és az élővilág összhangját...

-Az életminőség fokmérője, hogy milyen értékmegőrzéssel  óvjuk a minket körülvevő világ alkotó elemeit....

-Az ember kiléphet ma már az űrbe, de a Föld köldökzsinórja örökre magához köti...

-Az ember űrbéli magasságokba jutott a fejlődés létráján, de talapzatát az alsóbb fokok tartják szlárdan...

- Örök igazság, hogy minden ember egyenlőnek születik, ezért evidens, hogy nem az ember színe, hanem a szíve a fontos...ahhoz viszont, hogy egyenlő bánásmódban részesüljön, egyenlő módon kell hozzájárulni...

- Dupla életet élünk: alvás közben álomvilágot képzelünk, az ébredéssel azonban mindig újjászületünk és felnövünk a való világhoz...

-Életünk mozaikokból épül, ezért igyekeznünk kell a rossz épitőköveket jobbakra cserélni...

-Nincs jobb, mint a rossz álomból felébredni és helyette tovább élni a sokszor nehéz valóságot...

Tisztelt Látogatóim és Olvasóim! Egy szusszantásra meg kell állnom az elmemorzsáim emelkedőjén, hogy elmondjam a következőket:

- Minden okoskodás csak annyit ér, amennyit meg akarunk és képesek vagyunk megvalósítani belőle.

- Manapság úgy tűnik, hogy túl sok a bölcselet és kevés a tételem mögötte.

- A bölcs tanácsok megszívlelése nélkül üresen őrölnek az elme malmai, nincs életszerű, gyakorlati hasznuk.

- Késő bánat az, amikor sopánkodunk, hogy bárcsak hallgattunk volna a sokat megélt, tapasztalt jóakaróinkra...

-Aki másokat önzetlenül vezet, az olyan, mint az égi raj vezérmadara, nem azért szárnyal elől, hogy elhagyja a többit,  hanem azért, hogy biztos révbe vezesse társait.

-A közösség szolgálata egyéni húrokat pengetve válhat összecsengő kórusi harmó- niává...

-A közös evezés mindig parttól-partig tart, közben kiszállni nem biztonságos...

-Életünk úgy hullámzik, mint a tenger: hol felemel, hol a mélybe húz. Ezért kell biz- tonságos "hajót" építeni magunknak és a családunknak.

A Bánat szívünk búvár-harangja, amely miközben vigaszt keres fel- vagy lemerül...

A Bánat tüzes vassal égeti lelkünket, de kihűlve edzi sorsunkat...

A Bánat nehezen elkerülhető, de erős akarattal elűzhető démon...

A Bánat százszor rosszabb, mint az öröm, de múlása ezerszeres örömet szerez...

A Bánat hű társunk a bajban, amely tűzredobva elégeti kínzó fájdalmainkat...

A Gondolatok a bölcsőben születnek és az enyészet küszöbén érnek véget...

A Gondolatok akkor jók, ha jó cselekedeteket szülnek...

A Gondolatok szövik életünk fonalát, amely kivezet bennünket a labirintusokból...

A Gondolatok mindig előttünk járnak és kézenfogva vezetik lépteinket...

A Gondolatok lelkünk varázspálcái, amelyek megdelejezik a jellemünket.