Komáromi János: Gyertya fény

Sötét van
a gyertya lángja
bóbiskolva lengedez
könnyű illat
száll szobámban
alvó vágyam ébredez

lágy dallamok
láng-árnyékként
mámorosan zengenek
káprázat kél
nádszál-kígyó
mint édes füst tekereg

nem is kígyó
karcsú leány
teremtette képzelet
vágyat keltve
ring a teste
messzi földről érkezett

rám talált most
nem megy tovább
ma még nem is vétkezett
nyakam köré
simogató
könnyű kezet képzelek

simogatás
édes csókok
mind csak hamis érzetek
álom ez is
ábránd csupán
vagy talán a végzetem.