“A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. Ha kedvesek, ha barátságosak és ha segítőkészek vagyunk, akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni. A világ pontosan az, amik mi vagyunk!” (Thomas Dreier)

Montesquieu: A boldogság embere


Rendszerint a vágyainkat követjük.: hegynek fel, völgynek le, ahová a szél sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük magunkat, miként a faág, amely úszik az árral. Hol szelíden, hol vadul - mindig a víz természete szerint. Két nézet között lebegünk: minden nap új szeszély!
Semmit sem akarunk szabadon, semmit sem teljességgel, semmit sem állhatatosan! És ezt nevezzük boldogságnak!...

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyû dolog volna, ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, mint amilyenek valójában.

,,Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók: a gondos anya, a nap és a barátság.
Hely az asztalnál és egy szívélyes ölelés.
A tavasz fénye.
Egy gyermek
nevetése.
Egy madár éneke.
A patak csobogása.
A fák árnya.
A tenger hullámai.
A nap és az éj.
A nyugalom és a csend.
A hetedik nap.
Az élet és a halál.
Embernek lenni a földön."
( Phil Bosmans )

Komáromi János: Gyertya fény

Sötét van
a gyertya lángja
bóbiskolva lengedez
könnyû illat
száll szobámban
alvó vágyam ébredez

lágy dallamok
láng-árnyékként
mámorosan zengenek
káprázat kél
nádszál-kígyó
mint édes füst tekereg

nem is kígyó
karcsú leány
teremtette képzelet
vágyat keltve
ring a teste
messzi földrõl érkezett

rám talált most
nem megy tovább
ma még nem is vétkezett
nyakam köré
simogató
könnyû kezet képzelek

simogatás
édes csókok
mind csak hamis érzetek
álom ez is
ábránd csupán
vagy talán a végzetem.

B.Radó Lili: Messze szálló dal

Magányos vándort messze utadon
mindenütt utólér a gondolatom.

Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.
Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc

S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.

Szeretnék egy zugot gyermekem szívének tündérvilágában. Tudom, hogy a csillagokkal beszélget, és az ég lehajol hozzá, hogy megsimogassa: szelíd felhõk és szivárványok szórakoztatják. Õk, akik szótlannak és mozdulatlannak tettetik magukat, millió mesével odalopóznak az ablakához, és ezüsttálcákon ragyogó játékokat hoznak.

Szeretnék a gyermekem lelkének országútján menni, ahol nincsenek határok.
Ahol a történelemben ismeretlen királyoknak apródok visznek céltalan üzeneteket; Ahol az Ész a törvényekbõl papírsárkányt csinál, a szél a hátára veszi és felrepül vele, s az Igazság megszabadítja minden bilincsétõl a Tényeket.

Az imádság nagy erő

Az imádságnak akkora ereje van, hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét:
a szív keserűségét édessé teszi,
a szomorút vidámmá,
az ostobát bölccsé,
a félénket merésszé,
a gyengét erősség,
a vakot látóvá,
a hideget forróvá.
A nagy Istent az imáság képes lehozni
a kicsiny emberi szívekbe.

/Helftai Szt. Gertúd/