"Majd vénülök magamban, nem veled, mint olvasón, morzsolok éveket, pereg a múlt, a majdnem-lehetett, és minden éjszakám veled, Neked, és minden reggelem Neked, Veled, és mindig nélküled és nélküled, halálos ágyamon, ott is veled. Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet.

Amire nem jutott szavam neked, elmondja majd Istenem-Istened.                                                                                                          

Legkedvesebb leányom...

 "Megvan a saját életünk. Mindkettõnknek szükségünk van rá, hogy megtaláljuk a saját helyünket, hogy felfedezük a körülöttünk elterülõ világot, hogy továbbfejlesszük képességeinket. Ennek ellenére, akár tetszik, akár nem, mi egymáshoz tartozunk. Amikor fáradnak érzem magam, és mást sem látok a világban, csak a szüntelenül szemerkélõ estõ, akkor a lányomra gondolok, s szertefoszlanak a sóhajok: hiszen közös életünk csupa nevetés.

Lányomhoz....

"Gyakran eltûnödtem azon, mielõtt megérkeztél, hogyan tudnék felnevelni egy lányt. Bidres-bodros kislányt szeretnék vagy egy tömzsi eleven gyermeket: Az akarom, hogy segítségemre legyen? Hogy gondoskodjon rólam? Vagy mindkettõt? Nos, az álmaim nem teljesültek. Egy teljesen egyedülálló, tökéletesen új, zavarba ejtõ, kiszámíthatatlan, ám elragadó egyéniséget kaptam. Téged. Bárcsak lenne egy kincsem, amit rád hagyhatnék. De amit tudtam, így is neked adtam - öt ragyogó érzékedet, a világot körülötted.

"Ha eltaszítasz: összetört szívemmel, halott szívemmel mégis fölkereslek, kioltád életem, de temetetlen. "Elérlek! Árnyékkezemmel égbe érek, utánnad nyúlok daccal és merészen, és lángoló, véres szívemre vonlak, enyém leszel mégis, enyém egészen!"

"Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol,és régen elvesztél,ha a fátylat,keblei halmát vagy a csípőjét nézed.Csak a szemét nézd,a teljes ruhátlan lénye,az örömtől hullámzó,vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

Az én Édesanyám már nincs közöttünk, de rá emlékezem ezzel a csodálatos verssel!

Emlékezem.
Azaz múltam morzsáit rágom.
Próbálom tetten érni
sosemvolt bátorságom.
Neked semmit sem hoztam.
Kezemben semmi sincsen.
De arcom ráncaiba véste,
neved kezdőbetűit az Isten.
S ha elalszanak bennem a Dalok...
Eljön majd értem Apám,
és kézen fog a Halott.
S ha az Úr kérdezi,-Fiam! Megérte?
A Te neved suttogom akkor.
S a földig hajolok a Szélbe...

"Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben - és hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal."

(Jane Seymour)

"Az élet nem nagy áldozatokból és kötelességekből, hanem apró dolgokból áll, amelyek a hétköznapi mosolyok és kedvesség által nyerik el és tartják meg a szívet.

(Sir Humphrey Davy)