Legkedvesebb leányom...

 "Megvan a saját életünk. Mindkettőnknek szükségünk van rá, hogy megtaláljuk a saját helyünket, hogy felfedezük a körülöttünk elterülő világot, hogy továbbfejlesszük képességeinket. Ennek ellenére, akár tetszik, akár nem, mi egymáshoz tartozunk. Amikor fáradnak érzem magam, és mást sem látok a világban, csak a szüntelenül szemerkélő estő, akkor a lányomra gondolok, s szertefoszlanak a sóhajok: hiszen közös életünk csupa nevetés. Köszönöm, hogy az életben még egyszer esélyem volt homoktortát sütnöm, a tengerben pancsolnom, papírhajókat úsztatnom, vidámparki játéklovon lovagolnom, az összes hintát kipróbálnom a játszótéren - és minden kecskét megsimogatnom az állatkertben. Köszönet az ürügyért, hogy ismét házibefőttet készíthettem és szülinapi tortákat süthettem Köszönet, amiért visszahoztad a mulatságot valamennyiünk életébe. A legértékeseb, amit az életben kaptam tőled, a barátságod volt.Találj annyi élvezetet és izgalmat az életben, amennyit csak bírsz. Vágj a sűrűjébe! Térj csak le a járt ösvényről. De mindig a jó irányba menj. És vezesd a naplódat. A lelkem és a szívem mindig veled lesz.Te választod meg a hitedet. Tisztelhetsz egy istent, egy prófétát, egy tanítót. Én csak arra kérlek, hogy tisztelj minden élőt, akivel megosztod ezt a bolygót. Ha pusztítanod kell, csakis szükségből tedd, és mindig légy tudatában annak, amit teszel, Valamennyiünket eltéphetetlen kötelék fűz egymáshoz..."