- Most nem fogjátok érezni az esőt,
mert mindegyikötök sátor lesz a másik számámára.
- Most nem fogjátok érezni a hideget,
mert mindegyikötök meleget
fog árasztani a többiek felé.
- Most nem lesz többé egyedüllét,
most ti két személy vagytok, de csak
egy élet áll előttetek.

- Legyenek a földön együtt töltöt napjaitok
jók és hosszantartók!

Mikor reggel felébredsz, gondolj arra, nem biztos, hogy megéred a naplementét.
Nem ez-e a legfõbb ok, hogy mindennap köszönetet mondjunk annak, aki a világmindenség mozgatója, és aki mindent irányít, azért, hogy a földet ilyen szépre teremtette.
Nem ok-e ez arra, hogy megcsodáld az életet, bármilyen formában is találkozol vele.
Legyen az akár fûszál, észrevétlen borzongása az esti szellõben.
Nem ok-e ez arra, hogy megragadj minden alkalmat, keressed az értékes embereket, keressed a lehetõségeket és mindent, ami reményt fakaszt?

?Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az õ törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet elõírta: biztos ítéletû, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erõ, de fel nem kavarhatja.

"Felnézel. Egyenesen rá. Látod szemében, amit máséban nem. Érzed pillantásában, tudja, õt akarod. Szemed tovasiklik, mint a menekülõ kígyó a forró sivatag talaján.

Hallod szíved dobbanását, érzed egyre erõsebb zakatolását. Zakatol akár egy vonat, egy fogaskerék, ami nem áll le. Hajtja valami, valami, de nem tudod mi. Egy láthatatlan erõ, egy elfeledett érzés, ami oly rég volt.

Emlékszel még milyen volt?

Szárnyaltál, de leestél, ahogy a madár elsõ szárnypróbálgatásainál.