Rendszerint a vágyainkat követjük.: hegynek fel, völgynek le, ahová a szél sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük magunkat, miként a faág, amely úszik az árral. Hol szelíden, hol vadul - mindig a víz természete szerint. Két nézet között lebegünk: minden nap új szeszély! Semmit sem akarunk szabadon, semmit sem teljességgel, semmit sem állhatatosan! És ezt nevezzük boldogságnak!...
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyû dolog volna, ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, mint amilyenek valójában.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
"A boldogság embere"
15 éve | 1 hozzászólás
Rendszerint a vágyainkat követjük.: hegynek fel, völgynek le, ahová a szél sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük magunkat, miként a faág, amely úszik az árral. Hol szelíden, hol vadul - mindig a víz természete szerint. Két nézet között lebegünk: minden nap új szeszély!
Semmit sem akarunk szabadon, semmit sem teljességgel, semmit sem állhatatosan! És ezt nevezzük boldogságnak!...
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyû dolog volna, ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, mint amilyenek valójában.
Címkék: A boldogság embere
Utolsó hozzászólás
Tovább