"Majd vénülök magamban, nem veled, mint olvasón, morzsolok éveket, pereg a múlt, a majdnem-lehetett, és minden éjszakám veled, Neked, és minden reggelem Neked, Veled, és mindig nélküled és nélküled, halálos ágyamon, ott is veled. Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet.

Amire nem jutott szavam neked, elmondja majd Istenem-Istened.