Csak álltam ott. Sok éve már.. lent az utcán, hideg októberben néztem ablakod. Vállamon teherként kemény akaratom, könnyebb lett volna, tudod, ha azt otthon hagyom... lágyan, selymesen lépni könnyebb lett volna, majd kötényt kötve, fûszeres illattal kérdés nélkül, magam nélkül... éltünk volna úgy, ahogy sokan: boldogtalan-gondtalan
Vártál, s vártalak. Kemény csörte...., te sem, én sem adom magam leszek boldogan rabod, tudtam én, rab, de maradok lánctalan. Vállamon a terhem most is: a hideg októberben Küzdesz, s küzdök értünk s te értem, Istenek rebbennek szemeink tüzén, ahogy vitázunk atyáink, népeink szellemén...
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
"Vártál, s vártalak..."
15 éve | 14 hozzászólás
Vártál, s vártalak
Csak álltam ott. Sok éve már..
lent az utcán, hideg októberben
néztem ablakod.
Vállamon teherként kemény akaratom,
könnyebb lett volna, tudod,
ha azt otthon hagyom...
lágyan, selymesen lépni
könnyebb lett volna,
majd kötényt kötve, fûszeres illattal
kérdés nélkül, magam nélkül...
éltünk volna úgy, ahogy sokan:
boldogtalan-gondtalan
Vártál, s vártalak.
Kemény csörte....,
te sem, én sem adom magam
leszek boldogan rabod, tudtam én,
rab, de maradok lánctalan.
Vállamon a terhem most is:
a hideg októberben
Küzdesz, s küzdök értünk
s te értem, Istenek rebbennek
szemeink tüzén, ahogy vitázunk
atyáink, népeink szellemén...
Címkék: Vártál s vártalak
Utolsó hozzászólás
Tovább