"Istenem, ha kaphatnék egy darabka életet. Nem telne el egyetlen nap sem annélkül, hogy elmondanám az embereknek, hogy mennyire szeretem őket."

"Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd õket. Ha jót teszel, megvádolnak,hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedetedet, mégis tégy jót. Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt. Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót. A becsületesség, az õszinteség sebezhetõvé tesz, mégis légy becsületes és nyílt. Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.

 "Majd vénülök magamban, nem veled, mint olvasón, morzsolok éveket, pereg a múlt, a majdnem-lehetett, és minden éjszakám veled, Neked, és minden reggelem Neked, Veled, és mindig nélküled és nélküled, halálos ágyamon, ott is veled. Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet.

Amire nem jutott szavam neked, elmondja majd Istenem-Istened.                                                                                                          

Legkedvesebb leányom...

 "Megvan a saját életünk. Mindkettõnknek szükségünk van rá, hogy megtaláljuk a saját helyünket, hogy felfedezük a körülöttünk elterülõ világot, hogy továbbfejlesszük képességeinket. Ennek ellenére, akár tetszik, akár nem, mi egymáshoz tartozunk. Amikor fáradnak érzem magam, és mást sem látok a világban, csak a szüntelenül szemerkélõ estõ, akkor a lányomra gondolok, s szertefoszlanak a sóhajok: hiszen közös életünk csupa nevetés.

Lányomhoz....

"Gyakran eltûnödtem azon, mielõtt megérkeztél, hogyan tudnék felnevelni egy lányt. Bidres-bodros kislányt szeretnék vagy egy tömzsi eleven gyermeket: Az akarom, hogy segítségemre legyen? Hogy gondoskodjon rólam? Vagy mindkettõt? Nos, az álmaim nem teljesültek. Egy teljesen egyedülálló, tökéletesen új, zavarba ejtõ, kiszámíthatatlan, ám elragadó egyéniséget kaptam. Téged. Bárcsak lenne egy kincsem, amit rád hagyhatnék. De amit tudtam, így is neked adtam - öt ragyogó érzékedet, a világot körülötted.

"Ha eltaszítasz: összetört szívemmel, halott szívemmel mégis fölkereslek, kioltád életem, de temetetlen. "Elérlek! Árnyékkezemmel égbe érek, utánnad nyúlok daccal és merészen, és lángoló, véres szívemre vonlak, enyém leszel mégis, enyém egészen!"

"Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol,és régen elvesztél,ha a fátylat,keblei halmát vagy a csípőjét nézed.Csak a szemét nézd,a teljes ruhátlan lénye,az örömtől hullámzó,vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

Az én Édesanyám már nincs közöttünk, de rá emlékezem ezzel a csodálatos verssel!