Édesanyám emlékére, akinek szíve megszűnt dobogni: 2010. márc. 10-én

 

„Pihenj, te drága szív,
már megszűntél dobogni.
Szerető jóságod nem tudjuk feledni,
Mert elfelejteni Téged soha nem lehet.
Csak meg kell tanulnunk ezután élni. NÉLKÜLED!”

 

A NŐKRŐL JÉZUS
TANÍTÁSA (részlet egy ókori írásból)

Félretoltak egy öregasszonyt, aki azért
közeledett a
csoporthoz, hogy jobban hallhassa Jézust, majd elébe álltak. És Jézus
folytatta: - Nem megengedhető az, hogy egy fiú félretolja az anyját és
elvegye annak helyét. Aki nem tiszteli anyját, a legszentebb lényt Isten
után, az nem méltó a fiúi névre. Hallgassátok, amit most mondani fogok:
tiszteljétek a nőt, mert ő a világegyetem anyja, és minden, ami igaz az
isteni teremtésben, benne rejlik.

Az ember általános Isten-keresését József Attila így fogalmazta meg a magyar irodalomban:

Keresek valakit, s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
s nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre
Keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.

Könnyeim csorognak - majd kiapadnak
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!

Lelkem elröppen a Végtelenbe.
Tovább nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenre.

(Keresek Valakit)

Találkozni a Végtelennel, a Lét Megoldásával!

Fény lelke: bölcsességed ragyogjon ránk!
Isten lelke, jöjj szívünkbe, tégy minket
új teremtéseddé!
Csend lelke: add, hogy észrevegyük Isten
jelenlétét!
Isten lelke, jöjj szívünkbe, tégy minket
új teremtéseddé!
Bátorság lelke: űzd el a félelmet szívünkből!
Isten lelke, jöjj szívünkbe, tégy minket
új teremtéseddé!
Tűz lelke: gyújtsd fel bennünk Krisztus
szeretetét!
Isten lelke, jöjj szívünkbe, tégy minket
új teremtéseddé!
Békesség lelke: segíts csendben lennünk, hogy
odafigyeljünk Isten szavára!

 

Éjfél van és én még nem alszom,

 

Hallgatom a csendes éjjeli zajt.

A mezőn piheg.

Fáradt csillagok bóbiskolnak.

A hold lezuhant a kertek mögé.

Várlak, hogy jöjj.

Várlak, hogy egyszer besuhanj.

Hold-lábaid nesztelen röptét lesem

a bokorközön.

Szellőlengésed fehér szárnyalását.

Várlak, hogy itt légy,

hogy eljöjj és megörvendeztess.

Várom a lombzajt.

Várom a harmatcseppek

piciny csengetését.

Várom az apró füvek suttogását.

Várlak Téged!...

Elmúlnak így az estjeim

nélküled, csillagom.

Olyan sötét van nélküled,

- szemem ki sem nyitom.

 

Olyan nehéz így a szívem,

hogy szinte földre ver:

le-lehullok, de sóhajom

utánad - felemel.

 

Olyan csend van így nélküled,

hogy szinte hallani,

amit még utoljára

akartál mondani.

 

(Váci Mihály)

 

  Tedd a kezed

homlokomra,

mintha kezed

kezem volna.

 

Úgy őrizz, mint

ki gyilkolna,

mintha éltem

élted volna.

 

Úgy szeress, mint

ha jó volna,

mintha szívem

szíved volna.

 

(József Attila)

 

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz, ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban: de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos, csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

Ó, Uram, Jézus!
Te aki megvigasztalod a csüggedőket, kérlek, gyere, és ne hagyj magamra.
Te legyél mellettem, amikor mások megbántanak önzéseikkel, és bánatra adom lelkemet.
Szükségem van rád.
Ilyenkor a Sátán gonosz támadásainak is jobban ki vagyok szolgáltatva.
Kérlek, erősíts meg, hogy ne tudjon legyőzni, kétszínű, gonosz és éles kardjával.
És kérlek, ne a kétkedés, hanem a HIT kardját nyújtsd kezembe
És tudom, hogy győzni fogok, fogunk.
A HIT, REMÉNY és SZERETET kardjával.