Éjfél van és én még nem alszom,

Hallgatom a csendes éjjeli zajt.

A mezőn piheg.

Fáradt csillagok bóbiskolnak.

A hold lezuhant a kertek mögé.

Várlak, hogy jöjj.

Várlak, hogy egyszer besuhanj.

Hold-lábaid nesztelen röptét lesem

a bokorközön.

Szellőlengésed fehér szárnyalását.

Várlak, hogy itt légy,

hogy eljöjj és megörvendeztess.

Várom a lombzajt.

Várom a harmatcseppek

piciny csengetését.

Várom az apró füvek suttogását.

Várlak Téged!...

...Szívem ős mély dobbanását

várom a csendes éjben.

(Bartalis János)