Igen, így van az angyalok köztünk élnek.
Én olyan szerencsés helyzetben vagyok/voltam, hogy két angyal közelében élhettem.
...
Édesanyám már nem volt fiatal, amikor nővéremet szülte. Nagyon nehéz és fájdalmas szülés volt.
Nem sokára újból gyermeket - engemet - várt. Félt, és nem mert újból vállalni egy fájdalmas szülést. Úgy határozott, hogy nem tart meg. Elérkezett a napja. Már készülődött is az orvoshoz, amikor megjelent két angyal.

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

Egy szép vers, hogy miért védjük a természetet.

Tavaszi gondolat

Szürke égbolt hűs könnye pereg,
felette tán szikrázó menny lebeg,
apró rügyekben küldi le az életet,
ami pár csepp könnyért megremeg.

Fázón rezzen, ha szellő meglebben,
vágyja a tavaszt vígan, s hevesebben.
Űzi a szürkét, s a havas fehéret,
dísze már a kék-bárányos ég lett.

Cifrázva lila, narancs, bordó-bársony,
fekszik mind egy nagy zöld ágyon,
s mosolyt csalnak, napsugarat,
ha elnyúlnak a lombok alatt.

* Az Élet *

Álmodom egy új világról,
Hol a Barátság a jelszó
Tűz fog égni minden szívben
Mindenki közt, békességben

De a rosszak próbálkoznak
És ha gyengére akadnak
Nincs menekvés, nem futhatsz el
Lelkedet már elvesztetted

Tudjátok: az élet nehéz,
Mint a hegy, ki az égre néz
Az alja még nem meredek
Följebb van az igazi hely

Általában ott vesznek el,
Hol már egyre nehezebb lesz
Ők a jó útról letérnek
S eltűnnek ők a sötétben

Akik elértek a csúcsra,
És kiállták a próbákat
Reájuk vár az új világ
Miről nem is álmodtak tán

Bár a világ most nem túl szép
De még fennáll a jó remény
Egyre több a küzdő szellem
S a küzdelmet ne adjuk fel!

Nem vagy szerelmes belém,

és én sem vagyok az.

Köszönöm, hogy leülsz mellém,

és hogy meghallgatsz.

Köszönöm, hogy beszélsz hozzám,

köszönöm a mosolyod.

Köszönöm, hogy időt szánsz rám.

Élvezem a pillanatot.

Együtt nem vagyunk magányosak,

minden rendben lesz már.

Mi vagyunk a legboldogabb

nem-szerelmes pár.

Mikor elfog a bizonytalanság
és nem tudom mit tegyek,
mi lenne akkor a legjobb, s mit lehet...
Hozzád fordulok Uram
segítesz-e nékem? Sokszor magamat,
olyan elesettnek érzem...

Bármi is legyen válaszod
azt biztosan tudom,
hogy hitem és bizalmam,
irántad soha fel nem adom!
Vezessen bárhová is az élet,
Tudom csak én dönthetek

De ha rád bízom sorsomat,
ugye nem hagysz el engemet?
Kérlek Uram adj erőt nekem,
nem kérek én egyebet!
Csak erősítsd a lelkem,
s így vele létemet...

Waft: Álom

Álmomban messze jártam, egy tengerparton sétáltam

De nem mentem egyedül, mert Velem jött, s Ő elkísért engem

Együtt léptünk a homokban beszéltünk egymáshoz, de szótlan

Az élet volt a séta és hátra nézve a múltam tűnt elő

Annyi minden történt már volt sok öröm és viszály

Ez mind a múlté, de a nyoma megmaradt a partnak homokján

Eltűnődtem a messziségen, múltam tája túl kietlen

Munkám ki sem hajtott, éveim nem hoztak gyümölcsöt

Ahogy a távolba néztem, mindkettőnk nyomát felismertem

Lábunk ahogy lépett, megjelölte merre haladtunk

Nézd a viharvert vidéken lábnyomod elhagyott engem

Nehéz időkben vajon hol voltál?