Waft: Álom

Álmomban messze jártam, egy tengerparton sétáltam

De nem mentem egyedül, mert Velem jött, s Ő elkísért engem

Együtt léptünk a homokban beszéltünk egymáshoz, de szótlan

Az élet volt a séta és hátra nézve a múltam tűnt elő

Annyi minden történt már volt sok öröm és viszály

Ez mind a múlté, de a nyoma megmaradt a partnak homokján

Eltűnődtem a messziségen, múltam tája túl kietlen

Munkám ki sem hajtott, éveim nem hoztak gyümölcsöt

Ahogy a távolba néztem, mindkettőnk nyomát felismertem

Lábunk ahogy lépett, megjelölte merre haladtunk

Nézd a viharvert vidéken lábnyomod elhagyott engem

Nehéz időkben vajon hol voltál? Hol jártál Istenem?

Nem ezt ígérted, amikor hívtál, csábító szavakkal mást sugalltál

Hűségről beszéltél, s arról, hogy nem hagysz magamra.

Mégis a múlt mást mutat fel, bajokban senki sem állt mellettem

Gyász, a kín a harcok, olyan gyakran porig ledöntöttek

Akkor Ő mélyen a szemembe nézett

Gyermekem én nem hagytalak el téged

Tudod, hogy szeretlek, és mindenhol vigyázom léptedet,

Ott a viharvert vidéken, bajokban és szenvedésben,

Azért látsz a homokban egypár lábnyomot,

Mert karjaim hordoztak.