Elmúlnak így az estjeim

nélküled, csillagom.

Olyan sötét van nélküled,

- szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,

hogy szinte földre ver:

le-lehullok, de sóhajom

utánad - felemel.

Olyan csend van így nélküled,

hogy szinte hallani,

amit még utoljára

akartál mondani.

(Váci Mihály)