Az ember általános Isten-keresését József Attila így fogalmazta meg a magyar irodalomban:

Keresek valakit, s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
s nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre
Keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.

Könnyeim csorognak - majd kiapadnak
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!

Lelkem elröppen a Végtelenbe.
Tovább nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenre.

(Keresek Valakit)

Találkozni a Végtelennel, a Lét Megoldásával! - Ez volt minden kor emberének kifejezett, vagy ki nem fejezett vágya. - Az emberiségnek ezt a legmélyebbről fakadó igényét végiggondolva értjük meg annak az ésszerűségét, hogy a Végtelen Szeretet emberi testet öltve személyesen adott választ az emberiség kérdéseire, keresésére.