Ezt a blogbejegyzést a Bátyám Ausztráliában élő barátainak ajánlom, Szeretettel, akik utolsó hónapjaiban mellette voltak és segítették Őt!

Én a bátyámat 1957.-ben láttam utoljára. Akkor én csak 5 éves voltam.

Ez a kép már 2 évvel később készült.

Az édesanyám és a fia élete úgy hullott szét, mint az Magyarország 1920-ban a Trianon miatt.

Sokszor írtuk és mondtuk egymásnak, hogy még látjuk egymást, de sajnos nem azt hozta Sors, amit mi szerettünk volna.