Karácsony a temetőben

Itt állok a temetőben, a néma csendben,
Az élet rohanása messzire lebben.
Reggel van. És mint régen csak ketten vagyunk.
Ilyen a mi meghitt, boldog Karácsonyunk.

Óh! Ha elmondhatnám, mennyire hiányzol!
Nincsen, olyan nap ne gondolnék rád százszor.
Hiányzik jó szavad, gyengéd érintésed,
Nagy emberséged és boldog nevetésed.

Még most is hallom korholó, feddő szavad:
- "Fiam! Mindig a jó, igaz úton maradj!"
Lehajtom a fejem. Könnyes lesz a szemem,
Nem szólhatok többé: - Így élek. Ezt teszem.

Köröttem fenyőfák, koszorúk, virágok,
Mécseseken pislákoló kicsiny lángok.
Amiket gyújtott a féltő emlékezet,
És táplál az örökké tartó szeretet.

Legyen neked szép, békés Isten országa!
Jézus ültessen téged is a jobbjára!
Meggyújtom a mécsesem, elmondom az imám.
Kellemes Karácsonyt neked Édesanyám!

Forrás: Szűcs Sándor Gábor

Megjegyzés: ezt a verset az interneten találtam, de a szívemből jött mintha én írtam volna Édesanyámnak. Köszönöm Gábor.

Emlékezés szeretteinkre