Engedjétek meg, hogy a Szép Ünnep közben pár szót mégis az elmúlásról szóljak. Sajnos egyszer mindenki elmegy. Ember is állat is. Az is, akit annyira szerettünk. A mi kutyánk akit Dzsokinak hívtunk, május óta volt beteges. Volt itt nála 2 állatorvos is, bár aki messziről mond, diagnózist én nem nevezném annak. Kapott injekciókat,

orvosságot, de sajnos nem használt. Mivel egyre közeledett az idő, hogy eldöntsük, mi legyen az interneten kerestem megoldást. Mi az elaltatás mellett döntöttünk és a kertben temettük el szegényt pár nappal ezelőtt 18.-án. Nyugodjék békében!

 Ekkor találtam rá erre az oldalra.

  Volt itt egy Vendégoldal is. Ahol, akik igénybe vették a szolgáltatást, beírták a véleményüket. Megmondom nem könnyű olvasmány. Nehezen lehet sírás nélkül olvasni, nekem nem is sikerült.  Ebből a könyvből szeretnék egy hozzászólást idézni:

A család és főleg az én számomra német juhászunk, Rocco elvesztése hihetetlen fájdalommal járt. 15 éves volt és sajnos a szíve illetve a két hátsó lába szinte teljesen felmondta a szolgálatot. De a legnehezebb mégis az a döntés volt számomra, hogy elaltassam, hiszen 10 éves voltam, mikor megkaptam és életem nagyon fontos részét képezte, mert egyenrangú családtag volt. De mindenki meggyőzött benne, hogy ez már számára a legjobb. Czinke Sándornak és csapatának örök hálával tartozom, hogy ilyen humánusan és korrektül megadták neki a végtisztességet. Most pedig itt nyugszik a szekrény tetején és itt van velünk. Tudom, hogy egyszer újra találkozom vele:

"A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.

Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.

Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.

Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik előre.

Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életéből, de soha nem tűnt el szívéből.

Azután átsétálnak a Szivárvány Hídon, együtt..."

Még egyszer hálás köszönetünk Önöknek, és ha valaki hasonló helyzetbe kerül, akkor biztosan Önöket ajánljuk.

Maksa Hédi Miskolc 2008.05.30

 Búcsúzunk Tőled Hűséges társunk, olyan voltál, mint egy családtag.14 évig voltál velünk, hidd el, hogy sohasem felejtünk! 7 hónapig reméltük, hogy megint egészséges leszel.De sajnos nem így történt s ezért el kellett altatnunk.

Játszol fent most a nagy réten, és megint vidám vagy és boldog. Ha a mi időnk is lejár és elmegyünk, találkozunk ismét Veled. És át megyünk együtt a Szivárványhídon, és ismét együtt leszünk.

Búcsúdal

Köszönöm, hogy elolvassátok!  Ági