Kis türelmet...
?Egy sosem volt író emlékiratai? ? merengek a papír felett.
Megragadott a cím, ami tegnap este villant be, lefekvés elõtt. Annyi erõm még volt, hogy gyorsan papírra vessem, lesz, ami lesz alapon, aztán meghibásodott boeingként zuhantam a paplan jótékonyan takaró ölébe. Magzatpózba rándulok, béke van és nyugalom, aztán a párna összebalhézik a fejemmel (Mikor mosol már végre hajat?), és a nyakamon áll bosszút.
17 éve | 1 hozzászólás
A zene ereje
A karmester teljes beleéléssel, mégis leheletfinoman vezényelt. Pálcája akár egy varázspálca; szinte izzott, ahogy belehasított a levegõbe.
Valahogy érezte, hogy egészen különleges darabbal van dolga. Egy bolhapiacon bukkant rá, és a pálca szinte hipnotikus hatást gyakorolt rá. Ahogy a kezébe vette, hihetetlen boldogság töltötte meg szívét. Kérdezte az árustól, hogy hol bukkant rá, de az titokzatosan csak annyit mondott, hogy a pálca mindig megtalálja a gazdáját, és ingyen neki adta.
17 éve | 4 hozzászólás
Tegnap délutáni veszekedés során a következõ mondat hangzott el kedvesen rikácsoló hangon:
"Annyira megváltoztál, a TÖBBIEK is mondták, mindenki szerint teljesen más lettél, nagyon rossz irányba mész el, stb., stb...
Hmmm... És kik azok a többiek, kérdezem, válaszul hozzám vág pár nevet, közös barátok, kezd felkúszni az agyamba az összeesküvés gyorsan ható mérge, ismerem ezt az érzést, nem szeretem, félek tõle, egyedül érzem magam miatta, nem felelek meg mások elvárásainak, SZAR ember vagyok, tátongó szakadék, kiúttalan út, fekete homály mindenfelé, ködös tekintet gyûlölettel telik meg, bosszú, bosszú, fájdalmat akarok okozni, visszaadni mindent, tudom a módját, két lépésre vagyok a mélységtõl, egy, már majdnem buggyan is ki a visszafordíthatatlan szóáradat...
17 éve | 0 hozzászólás
Ülök a villamoson, csakúgy sikamlik alattam a tér és az idõ. Süket vagyok a külvilág zajaira, belülre figyelek. Figyelem a gondolataimat. Ekkor elkap egy rövidzárlat. Biztosíték lecsap, fények kigyúlnak.
Hogy kerültem ide és kik ezek a lények, akik körülvesznek?
Ugyanúgy néznek ki. Van fejük, testük, csakúgy, mint nekem. Különbözõ színû anyagokkal fedik be magukat, s a fejükön a szõr sem ugyanolyan. Kinek hosszabb, kinek rövidebb, sötét, világos , sõt van, akinek egyáltalán nincs is.
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
- Mondjátok meg mit csinálnak egy boszorkánnyal?
- Elégetik... megégetik!
- És mi egyebet szoktak még elégetni?
- Több boszorkányt!
- Fát
- Helyes. Miért égnek a boszorkányok?
- Azért, mert fából vannak!
- Úgy van! És hogyan gyõzõdhetünk meg róla, hogy õ fából van-e?
- Ha hidat építünk belõle!
- Nono fiam, kõbõl nem lehet hidat építeni?
- De igen...
- Elmerül-e a fa a vízben?
- Nem, lebeg rajta? Dobjuk a mocsárba! A mocsárba! Fogjátok meg!
- Csendet! És mondjátok meg nekem, mi lebeg még a vízen?
2007. június 26-án, kedden 19:30-tól hangverseny lesz a Zeneművészeti Főiskolán. Csajkovszkij, Bernstein és Gershwin darabokat fognak játszani, én személy szerint mindhármójukat nagyon szeretem, Csajkovszkijt egyenesen zseniálisnak tartom :)
Gyertek el, most INGYEN kényeztethetitek a lelketeket!!!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
A hazug
17 éve | 0 hozzászólás
A HAZUG
1997
krimi, 100 perc
Tartalom: A rendõrség egy fiatal prostituált szörnyûségesen szétdarabolt holttestére bukkan. Az egyetlen nyom, amin elindulhatnak, John Waylandhez, a jómódú pszichológushoz vezet. A nyomozó hazugságvizsgáló géppel hallgatja ki Johnt. Ám hamarosan fordul a kocka, és a kihallgatottból lesz a kérdezõ.
Címkék:
Tovább