amit ápolni kell

persze van aki gyaláza

és sorait kihuzza feketiti

Van azonban egy fontos

ebben a dologban

irjunk hozzá szépet

Öltessünk benen virágot

hagyuk hogy egy életen át virágzon

irjunk hozzá annyit amit szivünkből fakad ki

Akár milyen ember is vagy

tud hogy az a kicsike vers

a tied marad

Altató

Drága magyar vérem
nem hagy aludni mérgem
mi lesz velűnk ha hagyuk
országunk rabszolga sorsra jut

Tévében megszoritásokat igérő
kőztörvényes bűnőző
legyen hát  ő az uj kormányfő

Libások kinek elvették házatok
kiket sárba tiporva tapostak
jojjtek s kiabáljuk bőrtőnbe veletek

Tegyűnk végre ugy mint
hőseink kik megmutatták mi a magyar
mikor harcol s akarata igenis győz
megtartja jogos birodalmát


Fizetett hazaárulos kedves
csatornák bénitő idegszagató programcsomagja
igy mulik életűnk ezek meg koncot meg tortát
ezerszámla zabálják

Azt hiszitek minden lehet
de nemsokára lejár lopott bénito lehelettetek
ha pedig nem lesz elszámoltatás
akkor andrássi ut szeretettel vár
s mit akar majd a nép meglát
logni fogtok még ha kilopott lelketek
kegyelmet is kiállt

Jelemrajz

Ezt a verset kb pár honapja írtam

nem haragból csak izzot a gondolat

és igy mondta nekem a szavakat

az állapot nem változott

akit tudott még többet lopott

Az újabb csoda hogy megint a toll

koptatja magát oly távol még láttlak

hogy bucsuztunk s tervezve elemezve

mi lesz mi vár ránk

Szeptember éneke aztán

vért hozzot szivembe

kihalat a táj amin kettőké volt

s minden éjjel perzselve forrt

Tulélni és mondani szót

nincs többé nem vagy többé

egyenlővé tett a szakadék szélén

Könyörgés érzelmi

folyamat mosta arcomat

de elég erős voltam tudom most

már hogy leirom mi is volt bánatom

Egy pár vers meg a lépteid

képei még mindig örzik

itléted jeleit

Hányszor ment a dal ami még mindig

a fülembe mar amit egymás karjában

hallgatva dudoltunk de most

csak egy emlék ami kisérve tépi sebeim szét

Gyakorlaton nem mutatva arcom

mélyedve hevertem mindent

tettem a dolgokat oly csendben

Ez még jár neked hogy

leirom ha nem is nevedet

gyere mondjuk ki ég veled

lemenni rajtad nincs olyan érték ami többet ad

fáiddal és képedel szinezzel

Megállok a kék ég mosolyog

születve a gondolatok folyamon

összegyülnek és papir formájában

kiadott jelemrajzott ütve

barátkoznak egy füzetbe

Megpihenve egy kicsi padon

s megannyi hulott levél

fájó arca  felragyog

elmült valami jön egy üj

találd meg a szépet ügyanügy

Emberek házak de távol

a csend ereje bejárja a környéket

a vonat zaja a buszok hangja

csupán ami elér

menni kéne de nem megyek

lelkem csodaszép festővel beszéleg odabent

Ezt már kiskoromban Dr Ceizler Ender megmondta anyámnak amikor

hozzá vitt hogy mitől esek anyit a földre.

Igen más lettem mint a többiek és nem bánom nagyon érdekes

dolog vonzott érdeklődési köröm a komoyl dolgok iránt egyre csak

fokozodott. Nem voltam része a folyamatos boditó és csaloka lányszivek

mély ketrecében. Nem voltam csábitó vagy ahogy a fiuk mondták szűz oltó

annak idején mert az volt a menő.

Én csendes voltam vagyok, nekem nem az a menő hogy ugy megyek be

hogy be vagyok sziva és ettől nagyon jó a kedvem és csinálom

minden nap.

Ma iskolai teendőm végesztével szokásos utvonalon hazafelé tartva

az esős könnyeit hordozva ruháimon a villamos megállohoz igyekeztem

sok ember állt eme helyen ahogy minden napos lét forgási sebbeség

megköveteli. Aztán egy mentő auto  a sinen elsuhanva pár  perc alatt

távozott. Akor már tudtam hogy a villamos valoszinűleg nem fog jönni

elsétáltam tehát a zebráig és szerencsémre ott volt a villamos potlo busz

amire felszálltam  és megnyugvást nyerve megpihentem a széken.

de én mégis feléd kerekedek úgy nyújtók mindenkinek tiszta

szívből kezet

Ha eddig zsarnoki fogságban e szörnyeteg

markában voltál fogva tartva és nem engedett

kis soha a napra mostantól vége

a szenvedésnek nincs több e gonosz féreg

Sok emberben nyomod maradt

de kivágom én még létező

élő képeddel együtt

Eltüntél most örökre és

békesség megnyugvás

eljött  a földre

Ezt egy imába foglaltam

és mindenki lelkében beleírtam

légy boldog ember ne nézd azt akit

fogva tart a bántási primitiv kényszer

Gyere szedek neked virágot

csak hogy lássam mosolyod

tiszat akaratod

A gyogyulás verse

Nevezzük mondjuk egy mozzanat sornak

amikben értékes töredékek vannak ez is egy

művé válik majd valamikor. Ebben inkább indézetek kapnak majd helyet

ez mi késztett ami képet ad akiket persz érdekel.

A boritoban még nem vagyok biztos lehet hogy a cim se lesz az ami

megfogalmaztatott.

Vásárlás közben ugrott be a cim amikor láttam sok megannyi embert

kapkodva vagy éppen dühösen a kosarakkal ide oda tolongani

mik a tervei a mostani embereknek valaki nagyon sok mindenből épitt maga

köré hamis piramist valaki viszont beéri a kicsivel és otthon könyveiben

vagy egy kis örömben máltozva átzatja amugy is kapaszkodo lelkét.

A poltikai hazárulokról meg már nem is beszélek nem érdemlik meg.

Nos tehát mndig jön egy új szükségletk forrás van aki ezért rug és tapos

ezekért nem igazán értjük de a világ erről szól.

ezek útán távozznak és elmennek. Talán jobb így

de ami nem öl meg az megerősit vannak segitő kezek bár kevés de van

nekik örök hálaval tartozom hamarosan fel emelem a tolat

mégjobban és írok dolgokat kinyitom majd a szemem hogy jobban lássam

mi tőrténik velem amikor sűt a nap az égen és szivárvány jól látható

az az én köszönetem lesz tudja majd akinek tudnia kell messzi földön.