Fény kihuny...

Redőny lehúz...

Értelmetlen szavak,

Mert

Minek értelem,

Ha te magad

Sem vagy az...

Agy kihagy...

Sötét alkonyat...

Zárt pillák

Mögött

Keresed a függönyt.

Hol a határ?

Az ár?...

A sár?...

A mocsár?...

Mi rád

Vár?

Mi vár

Rád,

Ha átléped

Korlátolt agyad

Gátjait?

Kín...

Gyönyör...

Kinn

Közöny,

Kik közömbösen,

Közösen

Egyet akarnak,

Önmaguk

Dicsőíteni.

Érthetetlen!

De minek

Értelem,

Hisz ők

Csak

Emberbőrbe bújtatott

Lelketlen,

Lelkek.

Tekeregnek

A tengerben,

Kergetnek,

Űznek...

Szűznek

Sem kímélnek...

S ezt nevezik

Életnek.

Véletlen?

Kétlem...

Én léptem,

De lépten-nyomon

Falakba botlom.

Ködfátyolon át

A nap

Rám kacsint,

Int

Megint,

Majd legyint.

Reménytelen...

Kemény telek

Jönnek...

Menj,

S üzenj

Ha a

Redőny felhúz,

S a

Fény kigyúl...

Addig is

SZÜNET.

Tüzet

Szüntess!!!

/FNGY.2009.08.11./