A Tisza, a Tisza völgye mindig szimbóluma volt a magyar Alföldnek. Együtt jelentette az életet és a fenyegetettséget. Árterei, amelyek a védett holtágak képében még ma is megcsodálhatók, és a főág, a Petőfi Sándort is megihlető Tisza az Alföld szíve. Életet ad – de mert folyó, fenyegethet is.

A XVIII. században az árvizek elleni biztonság, a gabona, a legfontosabb élelmiszernövény termesztésének igénye elindította a Tisza szabályozását. A Vásárhelyi-terv minden kétséget kizáróan helyes válasz volt, és ma már megállapíthatatlan mértékű értéket, megállapíthatatlan számú emberi életet mentett meg.

Az elmúlt évszázad során lezajlott fejlődés, a változások, a tudományos ismeretek gyarapodása megváltoztatták gondolkodásunkat a Tiszával és a Tisza-völgyével kapcsolatban. Az alapcélok azonosak maradtak ma is: élet a Tisza mellett, a folyóval, biztonságban akkor is, ha fenyeget az árvíz.

Ezért született meg a Tisza-völgy érdekében az MSZP-vezette kormány alatt a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének (VTT) programja, az erről szóló törvény, amelyet a jog a „száraz” 2004. évi LXVII. törvény számmal illet.

A törvény a természeti folyamatok és kedvezőtlen emberi beavatkozások miatt bekövetkező egyre magasabb árvizek elleni védelmet új szemlélettel, egy komplex, több célt megvalósító megoldással kívánta megtenni. A legmagasabb árvizek csúcshullámait a hullámtéri árvízi tározók vezetik le, amelyek egyszerre csökkentik a terhelést a gátakon, s teremtik meg a lehetőségét a régi fokgazdálkodáshoz közelítő agrár-környezetgazdálkodásnak, a természeti élőhelyek védelmének, az ökoturizmusnak.

mszp.hu