A lengyel kormány válasza sokáig hatásos volt: részben a koalíciós partnerek „szalonképtelenségét” nemzetközileg egy erős „atlantista” külpolitikával ellensúlyozta. Lengyelország ugyanis az iraki békefenntartásban való részvételével, illetve az amerikai rakéták telepítésének tervével az Egyesült Államok legfontosabb partnere Közép-Európában. Másrészt fel merte oszlatni a katonai hírszerzést, amivel komoly elismerést váltott ki azok szemében, akik hiányolták a kommunista struktúrák lebontását.

Felemás kormányzás

A PiS kormányzását folyamatosan végigkísérték a kettősségek. Egyrészt a lengyel gazdaság jól teljesít: 6-7 százalékos a gazdasági növekedés, 1,5 százalékos az infláció, csökken a munkanélküliség, ráadásul – a régióban egyedüliként – olyan jól teljesítették a konvergenciaprogramot, hogy a tervezettnél egy évvel korábban csatlakozhatnak az euróövezethez. Varsóban szintén sikerként élték meg, hogy az ország szuverenitása szempontjából lényeges veszélyt jelentő, a Lengyelországot elkerülő balti-tengeri német–orosz gázvezeték megépítésének támogatását sikerült megakadályozni az EU-ban. Sőt, a legutóbbi berlini csúcson sikerült fenntartani a lengyelek számára nagyon kedvező brüsszeli szavazási arányokat.

Ezek a sikerek azonban nem tudták elfedtetni a koalíciós partnerek okozta politikai botrányokat, illetve az ezekkel járó bizonytalanságot, mely folyamatosan a parlamenti többség elvesztésével fenyegetett. Ezt a helyzetet megelégelve döntött maga a kormányzópárt az előrehozott választások kiírása mellett.

FigyelőNet