A lengyel kormány válasza sokáig hatásos volt: részben a koalíciós partnerek ?szalonképtelenségét? nemzetközileg egy erõs ?atlantista? külpolitikával ellensúlyozta. Lengyelország ugyanis az iraki békefenntartásban való részvételével, illetve az amerikai rakéták telepítésének tervével az Egyesült Államok legfontosabb partnere Közép-Európában. Másrészt fel merte oszlatni a katonai hírszerzést, amivel komoly elismerést váltott ki azok szemében, akik hiányolták a kommunista struktúrák lebontását.

Lengyelországban szokványosnak nem nevezhetõ politikai helyzet alakult ki: a mély katolikus hagyományokra és az erõs nemzeti önérzetre alapozó jobboldali kormánypártnak, a Jog és Igazságosság Pártjának (PiS) a mérsékeltebb jobboldali konzervatív politikai erõ, az európai néppárti tag Polgári Platform (PO) a legnagyobb ellenzéke. A kommunista utódpártnak, a Baloldali Demokratikus Szövetségnek (SLD) velük szemben nincs esélye, hogy megnyerje a választásokat.

A 2006-os szavazás után a lengyel jobboldal két meghatározó pártja viszont nem tudott közös koalíciós kormányzásban megállapodni.