A Maszovlet belföldi forgalmában 1951-1954 között érték el a legnagyobb teljesítményeket. Hozzájárult ehhez a viszonylag alacsony tarifa is, amely nem haladhatta meg a gyorsvonati első osztályú jegy árát. A forgalom csúcspontját az 1954-es nyári szezon jelentette, amikor a Maszovlet-járatok 11 belföldi várost kötöttek össze Budapesttel, illetve részben egymással. Ebben az évben indult be a menetrend szerinti varsói, berlini és bukaresti járat is.

A városközpontoktól általában öt-tíz kilométerre fekvő vidéki repülőterek csak füves pályával és meglehetősen szerény navigációs berendezésekkel rendelkeztek. Az érkező utasok a Maszovlet autóbuszával vagy taxin juthattak be a városba. Bár a Li-2-esek a rövid (40-50 perces) repülési idő miatt nem kívántak semmiféle földi kiszolgálást, a forgalmat mégis korlátozni kellett.

A járat csak akkor indulhatott el, ha az adott repülőtéren 200 méter alatt nem volt felhő vagy köd, a vízszintes látótávolság pedig elérte az 1000-1500 métert. Miután nem voltak megfelelő fényberendezések, napnyugtától napkeltéig a gépek nem repülhettek. Ugyancsak akadályozta a forgalmat az esetenként esőtől felázott vagy havas-jeges pálya.

1954. november 6-án jelent meg Magyarország és a Szovjetunió közös közleménye vegyes vállalataik megszüntetéséről. Ebben az időben a magyar polgári repülés már minden szükséges feltétellel rendelkezett az önálló működéshez. November 25-én Moszkvában államközi egyezményt írtak alá, melynek értelmében Magyarország megvásárolta a szovjet fél részesedését. Ezt követően, november 26-tól kezdhette meg önálló tevékenységét - a Maszovlet jogutódaként - a Malév, a Magyar Légiközlekedési Vállalat.